Török paloták
A török építészet formavilágának alapjai a nép ősi nomád életmódjára vezethetők vissza. Ezeket a motívumokat is felhasználta a perzsa, görög, római, örmény és bizánci hatásokat mutató szeldzsuk építészet is.
Konstantinápoly elfoglalása után II. Mehmed, a Hódító, nekilátott a Topkapı palota építtetésének. A palota valóságos komplexum lett, több épülettel, kertekkel és előudvarokkal. A kertek kialakítására nagy gondot fordítottak az oszmán paloták építésénél, a virág- és zöldségágyások geometrikus formájúak voltak, és nem hiányozhattak a díszes szökőkutak és pihenés céljából épített pavilonok sem. Előszeretettel ültettek tulipánt és ciprusfákat. A palotákat gazdagon díszítették, csempével, kalligrafikus feliratokkal, aranyozott mintázatokkal.
Később, a 18.-19. században a nyugati hatások is érvényesültek a paloták tervezésekor. Jó példa erre a Beylerbeyi palota, a szultánok nyári rezidenciája, melyet eredetileg 1829-ben II. Mahmud építtetett fából, később 1861-ben Abdul-Aziz ezt lebontatta és Sarkis Balyan tervei alapján építtette fel a mai palotát. A belső tér bár a hagyományos török házak elrendezését mutatja, a díszítés és a belsőépítészet terén keverednek a keleti és nyugati hatások. A kristálycsillárok, francia órák, japán, francia, kínai és török porcelánvázák mellett tökéletesen megfértek a hagyományos török szőnyegek és kilimek is.
A nyugati stílusok keveredését a Dolmabahçe palota is szemlélteti, melyben barokk és gótikus elemek vegyülnek. E két stílus mellett más épületekben a rokokó és a román stílus jegyeit is megfigyelhetjük.
Forrás: wikipédia
Fotó: online (Topkapi Palota)
