Török jövevényszavak a magyar nyelvben
A magyar nyelv több száz török jövevényszóval rendelkezik, amelyek az önálló magyar nyelv, illetve a kiválása előtti ugor nyelv több évezredes szoros kapcsolatait bizonyítják török nyelvű népekkel.
Ezen kapcsolatoknak a török hódoltság idejéből származó része a legismertebb (Oszmán-török jövevényszavak), a korábbi kapcsolatokról alig van írott forrás, létükről főleg nyelvészeti és kisebb részben régészeti bizonyítékaink vannak.
A török népekkel való kapcsolatok mélységét azonban jól példázza, hogy nagyon sok ilyen szó a magyar alapszókincshez tartozik, egyes szavak kora pedig az összehasonlító nyelvtörténeti kutatások alapján nagyobb, mint az önálló magyar nyelv feltételezett kora.
A kérdéssel foglalkozó szakirodalomban 300 és 500 közé teszik azon honfoglalás előtti török kölcsönszavak számát, melyek a mai napig fennmaradtak a magyarban. A honfoglalás előtti időkre ez a szám ennek többszörösére becsülhető.
Ez a nagy szám és e szavak mély beágyazottsága, valamint a lexikai kölcsönzéseket kísérő nyelvtani kölcsönzések tényearra vezetett kutatókat, hogy a magyar nyelv és a török nyelvek közötti nyelvi rokonságra következtessenek. A tudósok meghatározó része azonban a finnugor nyelvrokonság elmélete mellett áll.
A régi török jövevényszavakat Ligeti a következő szókészleti csoportokba osztotta:
- Lovaglás: gyeplő
- Törzsi rend, nomád társadalom: gyula, kündü, karcha, kapu, sereg, tábor, bilincs, törvény, tanú
- Népnevek: besenyő, nándor, böszörmény, káliz, bular (belár)
- Vallás, hiedelemvilág: báj, ige, igéz, boszorkány, ünnep, egyház, búcsú, gyón
- Állattartás: barom, ökör, bika, tinó, ünő, borjú, ürü, kos, kecske, disznó, ártány, tyúk, túró, író, köpű, ól, karám, vályú, komondor, kuvasz
- Földművelés: arat, búza, árpa, őröl, ocsú, kölyű, eke, sarló, tarló, borsó, gyümölcs, alma, körte, som, dió, kökény, kender, csalán, tiló, csepű, orsó, szőlő, bor, seprő, csiger
- Halászat: gyalom, vejsze, tok, süllő, gyertya (’éjszakai halászathoz használt fáklya’)
- Solymászás, madarászás: sólyom, keselyű, ölyv, turul, karvaly, tőr (’háló, hurok, csapda’)
- Mesterségek: ács, szűcs
- Közlekedés: tengely, szál (’tutaj’)
- Kereskedés: bársony, gyöngy, bors, tár, szatócs
- Természeti környezet: tenger, sár, szél
- Állatvilág: oroszlán, bölény, gödény, túzok, ürge, borz, bögöly
- Növényvilág: gyertyán, kőris, katáng, kóró, gyékény, gyom, bojtorján, kökörcsin, üröm
- Család: gyermek, kölyök, iker
- Test, testi tulajdonságok: térd, boka, gyomor, köldök, tar, csipa, szeplő
- Lakás, eszközök: sátor, cserge, karó, szék, teknő, bölcső, koporsó, balta
- Ruházat: süveg, saru, ködmön, csat, tükör
- Igék: gyűl, dől, szór, szűr, csavar, söpör, arat
A jelentéselemzés eredményeit is a finnugor nyelvrokonság bizonyítékai közt szokták felsorolni, mert bár a török jövevényszavak mélyen gyökereznek a magyar nyelvben, fejlettebb életmódra, gazdaságra és kultúrára utalnak, mint finnugor eredetű szavaink (és kevesebb is van belőlük).
Kiszely István a következő csoportokat különbözteti meg:
- Hittel kapcsolatos szavak: Isten, ég, tündér, bűn, eskü, böjt, búcsú, egyház, gyón, erkölcs stb.
- Családi elnevezések: apa, anya, húg
- Színek: sárga, kék, piros
- Állattartás és a növénytermesztés köre: barom, bika, borjú, disznó, gyapjú, író, karám, kecske, komondor, köpű, kos, kuvasz, ökör, ól, serte, teve, tinó, túró, tyúk, ünő, ürü; alma, arat, árok, árpa, borsó, búza, csűr, dara, dió, eke, gyom, gyümölcs, kender, kert, komló, kökény, körte, ocsú, orsó, őröl, tarló, tiló, torma, sarló, szór, som stb.
- Szőlőtermesztés: szőlő, bor, csiger, seprő, ászok, szűr stb.
- Állam- és közélet: ál, bátor, bér, betű, bilincs, bíró, bocsát, boszorkány, bűbáj, bő, bölcs, börtön, csata, csősz, érdem, gyaláz, gyanú, gyűlöl, imád, ír, kín, koporsó, kölcsön, orvos, sereg, sír, tanács, tanú, telek, terem, tolmács, tor, tömény, törvény, úr, üdül, ünnep stb.
Kiszeli az alábbi ősiráni szavakat ismeri fel: tehén, fej, stb.
Forrás: wikipédia
