Szulejmán 3. évad 164. rész (2016. 03. 02.)

"Nevem Ibrahim.Ki tízévesen félve, jajveszékelve érkezett Pargából, adósok gyermekeként a szultán szolgálatába. És ki mostanra annak barátjaként,mögötte egy egész birodalom erejével éli az életét.Ki Istenek szobraival övezve,immár saját palotájában és saját családjával létezhet. Úgy akarom, hogy fiam és majdani gyermekeim hozzám hasonlóan lássák és érezzék Herkules vagy Apolló rendíthetetlen erejét.

Hogy abból merítve léphessenek az általam kitaposott útra. A hét dombon elterülő város és vele három kontinens előttem fog hódolni. Az erőm előtt, miket őseim képviseltek.
 
Szulejmán: Ibrahim. Pargali Ibrahim. Miattad egy ártatlan ember vére tapad kezemhez. Kívánom, hogy az Úr lesújtson rád és holnap a tiédet vegyék.
 
Iszkender Cselebi: Vétlen voltam. Miért nem akadályoztad meg nagyuram? Halálom a te lelkeden szárad.
 
Hatice: Ibrahimnak hónapok óta viszonya van egy másik asszonnyal és ma kiderült, hogy hamarosan egy gyermekkel is megajándékozza.
 
Hürrem: Ibrahim pasa hazudott neked, ugye tudod? Musztafa herceggel találkozik titokban. Szövetkeznek. Azzal a céllal,hogy téged eltávolítsanak a trónról.
*Ayas pasa megerősíti Szulejmánt a döntésében.
Ibrahim adakozásai: Kumkapiban (Isztambul Fatih kerületében található) egy dzsámi és egy kolostor. Galatában a Yakapani mecset, Mekkában, Szalonikiban, Razgradban és Kavallában tanodák, ispotályok dzsámik, fürdők, közkutak. Majd az összes szandzsákban felújítottam az imahelyeket. Szeretnél rajta eltöprengeni?
*Mihrimah bemutatja Esmahant Mehmet hercegnek.
*Szulejmán meghívja az esti iftárra Ibrahimot.
 
*Ibrahim a gyermekeivel tölti a kora estét. Megígéri nekik, hogy hamarosan ellátogatnak Manisaba és mindketten kapnak egy lovat. Haticének rossz előérzete támad...
*Szulejmán üzen Hürremnek, hogy őt is várja az esti iftárra.
“Az utolsó vacsora....”
Ibrahim: Nagyuram, Hizir Hayreddin pasa ígérete szerint hajóhadunk áprilisig indulásra kész lesz. Közben üzentem Malkocoglu Bali bégnek is. Mint tudod, a Bogdáni Voyvoda mindmáig nem fizette be a harácsot ez évre. Kiadtam, hogy járjon ennek az egész helyzetnek a végére.
 
(Harács: Török eredetű szó, jelentése adó. A törökök által megszállt vidékeken az adóbehajtás erőszakkal történt,ezért a harács szó sarcolást is jelentett. Manapság is használatos, a mohó pénzszerzés, a korlátlan mohóság jelzője a harácsolás. A török időkben a nem-mohamedán lakókra kivetett adó volt. Erőszakos behajtásának emlékét őrzi a harácsol ige: harácsoló (= rabló, fosztogató) katona. Mai értelmében: mohón,  erőszakosan,eszközökben nem válogatva szerez néhány év alatt."Nagy vagyont harácsolt össze".)
 
Hürrem: És egyébként hogy van?
Ibrahim: Még nem jelzett vissza, szultánám. De egy korábbi jelentésében azt írta, hogy jó egészségnek örvend.
Hürrem: Mellettünk volna a helye. Itt a palotában. Most is állítom.
Ibrahim: Bizonyára.
*Mahidevran arra kéri Musztafát, hogy mihamarabb rendezze viszonyát az uralkodóval. Szerinte a legjobb mód erre, ha bejelentik, hogy az ágyasa gyermeket vár. ”Ibrahim is támogatná. Kettőtök együttes erejével elérnétek, hogy a trónon egyedül te követhesd.”
"Az utolsó vacsora"
Hürrem: Sah szultánát és Hatice szultánát ha jól tudom, még egyszerre ismerted meg. Igaz pasa?
Ibrahim: Igen, mondhatjuk. Csak ugye Sah szultánához egy ideje nem volt szerencsém. Nagyuram. Tavasszal még a hadjárat előtt Hatice szultánával Edirnébe utaznánk egy kis időre. Amennyiben nem látod akadályát.
Szulejmán: Meglátjuk Ibrahim.
*Hürrem visszavonul a lakrészébe. Szulejmán és Ibrahim kettesben maradnak.
Ibrahim: Egyébként nagyon várom az itáliai hadjáratot. Róma bevételéről álmodom már napok óta. Ez pedig arra utal, hogy valóra váltjuk a Manisai álmunkat.
Ibrahim: Róma.
Szulejmán: Róma. Ibrahim, ígérem neked, egy nap Birodalmam még Nagy Sándorénál is nagyobb lesz. Népünk az egész földkerekséget uralni fogja, úgy éljek. Elérjük, Ibrahim. Meglásd. Veled az oldalamon nem állhat utunkba senki. Ezért hiszem, hogy megvalósítjuk álmainkat. Ahogy te engem, én is oltalmazlak még a halál tőled el nem választ.
*Ibrahim szeretne hazamenni, de az uralkodó marasztalja éjszakára.
Ibrahim monológ: Nevem Ibrahim. Ibrahim, kit tízévesen hoztak el Pargából, hogy szolgaságra neveljék. 17 évesen még Szulejmán herceg solymásza voltam. 25 évesen már Szulejmán szultánán őfelségének legfőbb bizalmasa lettem, míg mostanra az uralkodó nagyvezére vagyok. Az esztendők alatt megtapasztaltam már mennyet és poklot is. Cimboráltam a bennem rejlő ördöggel, miként a lelkemet üdvözítő fénnyel is. De mindvégig egyedül az lebegett szemem előtt, hogy uramat és parancsolómat a legjobb tudásom szerint szolgálhassam. Szulejmán szultán jó ismerője, bizalmának mégis óvatos őrzője, Ibrahim. Titkoknak tudója, melyet kiadása egyet jelentene halálával, Ibrahim. Egy asszonynak szerelmese, kiért a halált is vállalná, Ibrahim. A bajban hangos, a jóban csendes társ, Ibrahim.
*Hatice az éjszaka közepén felriad, majd észreveszi, hogy Ibrahim még mindig nem érkezett haza.
 
Szulejmán monológ: Én álmom, te, ki minden házba, minden ember ágyába szellemként bejutsz, hogy igazzá, ártatlanná tégy bennünket, ma éjjel ne gyere el hozzám, kérlek. Ne homályosítsd el éber tekintetem. Tedd azzal,a ki benned már nem hisz. Ki akkor lenne ébren, amikor az ajtaján belépsz. Én szemem, merülj el inkább az éjszaka szépségében, mintsem a holnap fényét siettesd lehunyva. Lásd élesen most is mindazt, amit hajnalban a nap sugarai már eltakarnak, s jegyezd meg őket. Ne engedd, hogy az éj sötétje erősebb legyen, törd azt szét. Ne hagyd, hogy fátyla rád boruljon. Csak nézz. Nézz és vedd észre, hogy kik bújnak meg mögötte. Lásd az ártatlanokat, lásd szeretteidet, ahogy téged álmodnak és lásd ellenséged, ki most is éber, mert ébren tartja bűnös lelkiismerete. Talán egész Birodalmam alszik. Ki igaz álmot, ki hamisat. A tiéd vajon melyik? Hiszem, hogy az Úr eldönti. Én szívem, te régóta nem nyugszol már. Most mégis hosszú megpróbáltatásod legnehezebb óráiba léptél. Én lelkem, te is kerülöd az éjt, hisz annyi sötétség gyülemlett fel benned. Féled őt, s inkább fojtó érzésekkel táplálódsz. Én barátom, ki annyi ideje velem vágyódsz; ma este véget ér álombéli szendergésed, hogy egy másik világban ébredj. Ám előtte még égi temetődbe távozz, mert ma éjjel a csillagok a seregem, s én a hold. Minek udvarába többé nem engedhetlek téged be.
*Szulejmán egy pillanatra elalszik...pont akkor amikor Ibrahimot a néma kivégzőosztag hóhérai megfojtják.
 
Ibrahim monológ: A nevem Ibrahim. Ki a mennyet és a poklokat magában hordja. Ki a benne megbúvó ördöggel cimborál, miközben legnagyobb urának szövetségese. A Purgatórium kapujának őrzője, a megváltásnak palotájában. Szulejmán szultán alattvalója, titkainak tudója és azoknak elhallgató szolgája. Ki naponta látja saját temetését az uralkodó mély tekintetében, s ki asszonya szemébe nézve rohanna a halálba.
Szulejmán monológ: Ibrahim, leghűbb barátom. Solymászból lett bizalmasom, fővezérem, beglerbégem, szeraszkerem. Hagytam, hogy következő címed a halál legyen. Testvérem; fohászkodtam, hogy az élet megtartson téged, s ha lehetne sebeidet magamra venném, de immár nem tehetem.
*Sümbül a folyosón meglátja, amint a hóhérok Ibrahim élettelen testét viszik; a hírrel azonnal Hürremhez rohan.
*Beyhan szultána megérkezik Hatice palotájába.
Sümbül: Ibrahim pasa. Az uralkodó ma végérvényesen lezárta az ügyünket. Nincs többé köztünk.
Hürrem: Hogyhogy nincs? Mit tett?
Sümbül: A palotaőrség elvitte. S ha jól láttam, már a hulláját.
Hürrem: Sümbül aga. Ibrahim pasa volt az vagy csak lehet?
Sümbül: Istenemre kívántam, hogy csalatkozzak szemeim által, de a pasa volt az.
 
*Hürrem Szulejmán lakrészébe megy, hogy valóban igaz-e, amit Sümbül aga mondott neki, de miután meglátja a szultánt, minden egyértelművé válik.
Ibrahim monológ: Én megtört lelkemnek elveszített vágya, fájó szívemnek éltető ereje. Testet öltött bennem a végtelen bánat, az egykoron szárnyaló főnix madár most a porban vergődik. Én kedvesem, én szultánám. Szerelem ez? Szerelem a javából. Tudom,  most átkozottnak látod, eddig időtlennek vélt sodrását a pokolba kívánod. Mert vakon követted; nem félve árnyékos oldalát és ő mégis oda juttatott. Pedig nem úgy van, hogy a szerelem adja a fényt? Nem tőle lesz felhővé a víz, majd vízzé a felhő? Nem általa jut minden a földre? Nem általa hatol élet a magba, hogy azután virággá sarjadva, gyümölcsét leakasztva elénk tegyük közös asztalunkra? Én megtört lelkemnek elveszített vágya, fájó szívemnek éltető ereje, íme itt fekszik előtted maga az igazság. Maga a szerelem, minek tüze ott legbelül ma is ég tebenned; csupán testet öltött helyette a bánat. Én kedvesem, én szultánám. Szerelmünknek csírája bennem ma is megvan; csak földje újra fényre vágyik, vízre, s a napra, hogy megint gyümölcsöző virággá sarjadva visszatérjen régóta üresen álló asztalunkra. Hisz nincs akkora vihar; nem lehet oly nagy csapás ami a mindenség éltető erejét megállíthatná, hogy azokkal a szerelmet pokollá változtatná. Mégis az egykoron szárnyaló főnix madár most porban vergődik. Szerelem volt ez? Szerelem a javából. Mégha te átkozottnak is láttad.
*Hatice az erkélyről meglátja, hogy egy koporsót hoznak a palotája udvarába. Amint leér meglátja, hogy a koporsóban Ibrahim fekszik...
 
Forrás:www.facebook.com/muhtesemyuzyil.hun AK. all@rights reserved
A jegyzet engedély nélküli felhasználása vagy forrásoldal nélküli másolása tilos!
Következő rész:2016.03.09 21:25-kor az RTL Klubon!

Hírlevél

Kapcsolat

A Trivium Kiadó webáruházát, melyben számtalan izgalmas, érdekes, szórakoztató könyvre lelhet a Keleti irodalom remekein át az Üzleti könyvekig, az alábbi linken éri el:

http://triviumkiado.hu

Tudta azt, hogy közvetlenül a kiadótól való rendelés min. 20%-kal kezdvezőbb áron történik, mint a könyvesbolti teljes fogyasztói ár?

Amennyiben kérdése van, kérjük az alábbi űrlap kitöltésével keressen meg minket és kollégánk hamarosan választ küld Önnek!

Név * 
E-mail * 
Üzenet * 

Adja meg a képen látható biztonsági kódot: 

Facebook