Szulejmán 3. évad 151. rész (2015. 11. 25.)
*Hürrem a lakrészében vár Szulejmánra, a szultána boldog az uralkodó érkezésétől, de ugyanakkor el is szomorodik, amikor kiderül, hogy a szultán nem miatta érkezett, hanem Cihangirt jött meglátogatni.
*Több fegyveres megállítja Firuze kocsiját a vadászház felé menet, akik érte jöttek, hogy visszavigyék a perzsa vidékre. Arra is fény derül, hogy az igazi neve Hümeyra. Tahmasp sah és Firize Begünhan kémnek küldte az oszmán palotába.
*Hatice mindenre elszánt az ügyben, hogy eltávolítsa Hürremet a palotából.
Ibrahim: Nagyuram, immár hivatalos: Alessandro Farnese bíborost ,III.Pál néven pápává választották. Egyre nyilvánvalóbb, hogy ezt a franciák előre látták és emiatt keresték szövetségünket.
Szulejmán: Mit tudunk még az új egyházfőről?
Ibrahim: Farnese már rendhagyóan, fiatalon bíboros lett, nagyuram. Húga, Guilia Farnese még annak idején viszonyt folytatott Alessandro Borgiaval, így a korábbi szentatya mindvégig egyengette az útját.
Barbarossa: Senki nem várta, hogy őt fogják megválasztani .Öregember már. De kellett egy báb, aki elősegíti, hogy a kereszténység még nagyobb teret hódítson.
Ibrahim: Az pedig, hogy éppen a Pál nevet vette fel, azt mutatja, hogy mennyire elkötelezettje a keresztény értékrendnek.
Szulejmán: És a mi értékrendünkhöz hogy viszonyul?
Ibrahim: Annyi bizonyos, hogy Ferenc és Károly békéjét szorgalmazza. Ami feltételezi, hogy komoly akadályokat gördíthet a birodalmunk elé.
Mehmet: Keresztes hadjáratokat indítana?
Barbarossa: A távlati terv alighanem az lehet, hercegem. Összeakarja fogni az európai uralkodócsaládokat. Csak hát az ő támogatásuk sok pénzt kíván. S mint mondják, kincstárában mindössze 12.000 arany dukát maradt.
Ayas: A legkisebb szandzsákbégünknek is több aranya van ennél.
Mehmet: Úgy mégis mit remél ez a pápa? Vagy ennyire nincs tisztában a múlttal? Atyáink fele ennyiért is kiűzték a hitetleneket. De csak támadjon minket...
Szulejmán: Odáig nem merészkedne, fiam. Pontosan tudja, hogy a birodalmunk ma hatalmasabb, erősebb, mint valaha volt. Ha az egész világot összefogja, sem kerülhet hatalomra.
III. Pál (eredeti nevén:Alessandro Farnese; Canino.1468.február 29. – Róma,1549.november 10.) a 220. római pápa 1534-től haláláig. 1534.október 13-án megválasztották egyházfőnek és november 1-jén már a Szent Péter-bazilika lépcsőin, mint III.Pál köszöntötte a római népet, amely nagyon elégedett volt a kollégium választásával. A rómaiak az igazi katasztrófaként megélt német fosztogatás után valódi örömmámorral tekintettek a jövőbe, hiszen újra egy római foglalhatta el a pápai trónust, aki bizonnyal szívén fogja viselni városa sorsát. Pál pedig nem is tétlenkedett, azonnal belefogott tetemes feladatai megoldásába.https://hu.wikipedia.org/wiki/III._P%C3%A1l_p%C3%A1paSorozat róla és a húgáról - Borgiák:http://www.imdb.com/title/tt1736341/
VATIKÁNI PALOTAIII.Pál: Rögtön a lényegre is térek. Európát komoly veszély fenyegeti és vele egyházunkat, miközben az oszmánok lépésről lépésre közelebb kerülnek hozzánk. Elkötelezett országaink közül kettő egymással acsarkodik, s ha sürgősen nem békítjük ki őket, teljesen szabad utat adunk Szulejmánnak és seregeinek.
Bíboros: Megértem az aggodalmad szentatyám, de félő, hogy nem sokat tehetünk, mert mint már korábban jeleztem, Ferenc király szövetségre lépett az oszmánokkal és éppen Károly ellenében.
III.Pál: Szövetséget kötött a muszlimokkal, a szultánnal? Ezt végképp nem tűrhetjük! Kockáztatná, hogy az egész keresztény világ megtagadja?
Bíboros: Neki ez most másodlagos.
III.Pál: Franciaország, egyházunk egyik bölcsője, igaz? Emlékeztessük őket, hogy a világban elfoglalt méltó helyüket hitünknek köszönhetik. Ha ez sem lenne hatásos, úgy fedjük fel ezt a szövetséget az ország népe előtt, és intsük óvva őket attól, hogy egyházunkkal szemben az iszlám mellé álljanak. Mert az nem a mennyek útja, hanem a pokolra vezető.
Bíboros: Még ma elindulnak innen szerzeteseink, hogy az igét hirdessék. De azt is tudni kell szentatyám, hogy Ferenc azért fordult Szulejmánhoz, mert félti a népét. Úgyhogy nehéz lesz őket mellénk állítani.
III.Pál: Bíboros uram. Csak velük lehet esélyünk. Ha az oszmánok Franciaországba jutnak, onnan már tényleg csak egy lépés, hogy elérjék Rómát. Akkor pedig a jó Isten óvjon bennünket. Az atya a fiú és a szentlélek nevében.
Bíboros: Ámen.
Szulejmán: Mi van azzal a mozgalommal, amit ez a Luther nevű pap indított a Vatikán ellen?
Ibrahim: Figyelemmel kísérjük, nagyuram. Számos apátság is melléjük áll már azóta. Olyannyira, hogy például a német hercegségekben a pápaságnak mára egészen megszűnt a gazdasági és politikai befolyása.
Barbarossa: De más európai országokban is egyre több a követőjük. Zömmel persze azok is hercegségek. Legutóbb angliaiakról hallottam.
Szulejmán: Nagyon jó. Minél megosztóbb a kereszténység, annál több esélyünk van szétzilálni. Musztafa pasa! Üzenj a határvidék szandzsákbégjeinek, feltétel nélkül segítség Luthernek ezt a példás mozgalmát. Fogadják be és gondolkodjanak mindazokról, akik Károly vagy a Vatikán elnyomása okán az országunkba települnének és rendeljék el, hogy itt is szabadon gyakorolhatják a vallásukat. Írnokom!
Dzselálzáde: Parancsolj, uram.
Szulejmán: Utalj ki az állami vagyonból egy 100.000 akcsés illetményt Hürrem szultána alapítványának. Személyes felhasználásra, majd írj egy tulajdonlevelet, egyelőre területi meghatározás nélkül.
Dzselálzéde: Megértettem.
Hürrem: Talán már hallottad, hogy nemrég létrehoztam egy alapítványt, a szegények segítésére.Ebussuud: Szultánám, ahogy prófétánk mondja, és ő aztán igazén bölcs: "Áldott a kéz, mely ad és nem elvesz." Neked pedig szerencsére módodban áll ezt megtenni, és ezért a nép bizonyosan hálás lesz.
Hürrem: És mond csak, mégis mivel érdemelném ki igazán a hálájukat?Mit építsek nekik?
Ebussuud: Nos, én igen hasznosnak tartanék egy olyan épületet, mint amilyet még a megboldogult szultán nagyasszony épített Manisaban. Abban van dzsámi,közkonyha, iskola kicsiknek és nagyoknak, még ispotály is, úgy tudom. Nemzetünk jövője szerintem abban áll, hogy gyermekeinknek a fejlődésre esélyt adjunk. Úgyhogy, ha a szandzsákba, ahová a méltóságos herceggel mentek, létrehozol egy hasonlóan sokrétű helyet, akkor a tartományban évszázadokon át áldani fogják a nevedet, szultánám.
Hürrem: Értem. Ezt mindenképp észben tartom. De ha előbb Isztambulban szeretnék egyet, arra is van mód?
Ebussuud: Szultánám. Nem is tudom. Mióta én élek, Isztambulban haseki sultana még semmit sem hozott létre. Elődeid is mindig abban a szandzsákban jótékonykodtak, ahová gyermekükkel kerültek.
Hürrem: Akkor ezzel megint alaposan megbolygatnám a szokásokat, igaz?
Ebussuud: Szultánám. Ha ennyire szíveden viseled a szegények sorsát, ne gátoljon semmilyen szokás. Én támogatlak ebben.
Hürrem: Rendben. Egyébként sok pasa és bég felesége is támogat. Miként tagjai is az alapítványnak. Ha óhajtod, Zeynep asszonyt is örömmel bevesszük.
Ebussuud: Megtisztelsz úrnőm, hanem egy ilyen építkezéshez rengeteg pénz kell. Arról nem beszélve, hogy ha felépül valahogy fent is kell tartania magát.
Hürrem: Egyik sem jelenthet gondot, Kádi Efendi. Az uralkodó komoly vagyont bocsátott a rendelkezésemre. Költségeit abból fedezem. És a fenntartását is biztosíthatom hosszú időn át.
Ebussuud: Úgy Allah áldása legyen rajtad, szultánám.Hürrem: Ámen. Köszönöm, Ebussuud Efendi. Eddig az volt a szándékom, hogy Rüstem Efendit állítom az alapítvány élére, gondolom ismered. De a minap kinevezték Tekei szandzsákbégnek, úgyhogy róla le kellett mondanom. Viszont most, hogy beszéltem veled, örömmel látnálak a helyében, ha vállalhatod.
Ebussuud: Meggondolom, szultánám.
*Zümrüt aga átadja Mihrimahnak,Yahja levelét.
Yahja levele..
"Szultánám. Itt állok a fa alatt, hol életem értelmét megtaláltam nemrég. Most teljesen vakon. A nap sugarai sötét nekem. Jöjj és szépségeddel gyújts igazi világot, ne kelljen szomjaznom fényedet."
*A levél elolvasása után Mihrimah izgatottan készülődni kezd, hogy találkozzon Taslicalival.*Hürrem meglátja Mihrimah és Taslicalit az erdőben.
Yahja: Mióta megjelentél nekem, csak az éltet, hogy lássalak. Semmi más. Elkerül a mindent feledtető álom, ha lefekszem. Nem telik el nap, hogy ne rád gondoljak. Szeretlek. És hiszem, hogy te is így érzel.
Mihrimah: Egy pillanatra se tudlak feledni. Álmomban, ébren csak te vagy. De nem tudom, hogy ez jó avagy sem. Akár figyelmeztetés is lehet, hogy hagyjalak. Lásd, most is rettegek, hogy valaki észrevesz.
Yahja: Én csak azt tudom, hogy a sors én mellém téged rendelt, úrnőm. És ha szerelmem a halálomat jelenti, az sem érdekel. Küzdeni fogok érted. Talán az is beszédes, hogy felvetted a nyakékemet. Ha valamiben, akkor én ebben nem reménykedtem.
Mihrimah: Viselném gyakrabban is, de anyám miatt nem merem. Már így is gyanakszik, azt hiszem.
Yahja: Mondott valamit?
Mihrimah: Nem még. Csak egy megérzésem.
Yahja: Bár mindenki tudná. Tudhatná, s nem kéne titkolnom. Szívem szerint itt helyben világgá kürtölném szerelmemet. Hogy mit jelentesz nekem és mennyire vágylak minden egyes pillanatban.
*Hürrem gyanút fog és megparancsolja Sümbül agának, hogy Rüstemmel együtt figyeljék Taslicalit. (Rüstem kövesse őt és jelentse minden lépését.)
*Ibrahim, Matrakos és Barbarossa az ivóban beszélgetnek.*Ebussuud fia, Ahmet részegen jelenetet rendez az ivóban, aminek szemtanúja lesz Ibrahim is.
*Ibrahim, Taslicalival elküldi a válaszát Mahidevrannak (arra a levélre, amit a szultána küldött neki). Miután távozott, Rüstem követni kezdi.
*Az uralkodó nyugtalan Musztafa miatt. Ibrahim biztos benne, hogy a trónörökös herceg jól fog dönteni és nem veszi feleséül Helenát.*Ibrahim bejelenti az uralkodónak, hogy Edirnebe utazik. Az utazását az itáliai hadjárat előkészületeivel magyarázza, de közben Musztafával akar találkozni Bursaban, hogy meggyőze őt, ne tegyen ostobaságot. Arra viszont nem számít, hogy Szulejmán azt akarja, vigye magával Haticet és az ikreket is.
Hürrem: Hallottad Firuzet? Elszállt a kismadár. S hogy költői legyek, vele más is. Az ellenségeim reménye.
Ibrahim: Rám célzol? Reményre azoknak van szüksége, akik képtelenek eligazodni a világban. Én pedig aligha tartozom ezek közé. Jövőm az uralkodó mellett épp oly biztos, mint ahogyan itt állok, Szultánám.
Hürrem: Utad ettől még a pokolba visz, Ibrahim! A sorsot senki nem tudja kijátszani.
*Rüstem megszerzi Ibrahim levelét, amit Mahidevrannak küldött.
Mehmet: Sokat beszélgettünk Musztafa bátyámmal. Azon a napon. Őt is meglepték szavaid. Miszerint mi magunk lehetünk egymás legnagyobb ellenségei. De megnyugtatott, ahogy én neki, úgy ő sem ártana soha nekem.
Szulejmán: A hatalom hangja rengeteg erős embert meggyengített már, fiam. Mert nem a testedet, a lelkedet szólítja meg. Te sem gondolod mindig azt, amit éppen most hiszel.
*Musztafa elküldi az uralkodónak és Mehmetnek Abbas aga fejét.
*Rüstem átadja a megszerzett levelet Hürremnek.
*Nigar asszony kihasználva az alkalmat megszökteti Esmanurt.
*Musztafa és Ibrahim találkoznak Manisaban.
Ibrahim: Én is abban a reményben jöttem, hogy örülök majd a híreidnek. Tehát igazából rád sem ismerek azok alapján, amit anyád megüzent. Nem arról van szó hercegem, hogy nem lehet magánéleted. Nyilvánvalóan megillet. Viszont ezen a téren is vannak szabályok, sőt törvények. Amelyeket be kell tartanod.
Musztafa: Melyik törvény mondja ki, hogy nem nősülhetek meg, pasám? Egy sem. Ha jól tudom.
Ibrahim: Házasodhatsz, persze. De nem akárkivel. Lásd, amikor a szultán nagyasszony szorgalmazta ezt. Kivel is? Aybige asszonnyal, vagyis a krími kán lányával.
Musztafa: Tehát nem Helena a baj, hanem a családja. Jól értem?
Ibrahim: Nem véletlen fiam, hogy az uralkodó is ellenzi ezt.
Musztafa: Hercegként ehhez akkor is jogom van.
Ibrahim: Mitől lett neked ilyen kedves ez a paraszt lány?
Musztafa: Nem ez a lényeg, pasám. Eleve megmondják, hogy ki és mikor lehet velem. Mások döntik el, hogy mi nekem a jó. Helyettem.
Ibrahim: Talán, mert ha bárki veled lehetne, akkor akár meg is ölhetne. Ebben ugye egyetértünk? Milyen álomról beszélsz? Nem értelek.
Musztafa: Apám látomásáról. Mehmet születésekor, őt látta a trónján. De nem csak ez bánt. Amikor megsebesítették, rám gyanakodott, pasám. Ugyan nem mondta, de tudom. Éreztem.
Ibrahim: Ennek nincs semmi értelme. És te se keress benne értelmet. Az uralkodó egyformán szeret titeket. Igen, lesznek majd olyanok, akik közétek akarnak majd állni. Pontosan ezért nem szabad ellene tenned. Musztafa, ha tényleg átadod magad ennek és elveszed ezt a nőt, akkor a hűségedet játszod el. Az uralkodó azt szűri majd le, hogy egyenesen lázadsz az ő akarata ellen. A többit ugye már mondanom sem kell.
Musztafa: Kizárt. Tudja milyen vagyok. E frigy nem csorbítja iránta való hűségemet. Megfogja érteni.
Ibrahim: Az is felvetődött benne, hogy elveszi tisztségedet. Hogy visszarendel. Ami egyet jelent a száműzetéssel. Ezt akarod?
Musztafa: Pasám.
Ibrahim: Ha ő elhagy bennünket, neked kell trónra lépned, Musztafa! Máskülönben az állam, a szultánátus Hürrem uralma alá kerülne. Ezt se bánnád?
Hürrem: Félek baj van, Szulejmán.Szulejmán: Hogyhogy? Mi történt? Beszélj!
Hürrem: Ibrahim pasa elutazásáról mit tudsz?
Szulejmán: Miféle kérdés ez?
Hürrem: Hogy Edirneben lesz, ugye? Neked is ezt mondta, mint mindenkinek. Pedig a közelében sincs, mert nem a seregnél, Bursaban van, ahol Musztafa herceggel találkozik titokban. És azzal a céllal, hogy téged közösen eltávolítsanak a trónról. Tessék, a bizonyíték. (Átadja a levelet)
Ibrahim levele...
"Szultánám. Gyermeked viselkedése valóban aggodalomra adhat okot. S mert felesküdtem Musztafa védelmére és arra, hogy egyszer uralkodónk lesz, természetesen eleget teszek kérésednek és beszélek vele. Távozási engedélyemet megkaptam, így levelemmel együtt indulok Bursaba. Őszinte tisztelettel, Ibrahim pasa."*Szulejmán, Ayas pasát kéreti. "Amint visszatért, vezesd elém!" - Szulejmán nagyon dühös Ibrahimra.
*Az Esmanurra vigyázó asszony elmondja Matrakosnak, hogy Nigar magával vitte a kislányt. Nigar egy szobát vesz ki, ahol megszállnak a kislánnyal.
*Rüstem észreveszi, hogy Nigar meglépett a spórolt pénzével.
Forrás:www.facebook.com/muhtesemyuzyil.hun AK. all@rights reserved
A jegyzet engedély nélküli felhasználása vagy forrásoldal nélküli másolása tilos!
Következő rész:2015.12.02 21:25-kor az RTL Klubon!
