Szulejmán 3. évad 143. rész (2015. 09.30.)
Nazli: Parancsolj, úrnőm.Hürrem: A gyerekekkel minden rendben?
Nazli: Igen, már alszanak szultánám. Kivéve Cihangirt, mert őt elvitték.
Hürrem: Mi az, hogy elvitték?
Nazli: Még a fürdőben voltam, Kiraz aga átjött. Az uralkodó látni óhajtotta.
Hürrem: A lakrészében vannak?
*Cihangir boldog amiért Firuzeval töltheti az estét.
*Ibrahim megtalálja a lánya "sírját". Miután kihantolták a sírt - ami üres volt - számára is egyértelművé válik, hogy becsapták és a lánya él.
Kalfa: Mi lesz most?
Sümbül: Ne félj, asszony. Már Hürrem szultána oltalma alatt állsz. És rajtad nincs is mit számonkérni. Csupán azt tetted, amit parancsoltak. Hogy hívják?
Kalfa: Kader.
Sümbül: Kader. Találó, hogy a neve éppen a sorsot jelenti.
*A szolgálataiért cserébe Hürrem egy brossot ajándékoz Afife asszonynak.
*Mihrimah magával viszi Cihangirt, de az anyjának azt hazudja, hogy csak a szultánnal volt a testvére. Firuzeról nem tesz említést.
Hürrem: Pasa, Ibrahim pasa. Hogyhogy még a palotában ilyenkor este?
Ibrahim: Hol a gyermekem? Tudom, hogy életben van.
Hürrem: Örülök, hogy végre te is belátod. Mellesleg nagyon szép kislány. Neked is tetszene. Az édesanyjára ütött.
Ibrahim: Hol találom?
Hürrem: Azt sajnos nem mondhatom meg. De ne aggódj, a lehető legjobb helyen van.
Ibrahim: Szultána, Ő az enyém. Kérlek, add vissza nekem.
Hürrem: Nem én voltam, aki elvette. Meglátom.
Ibrahim: Mit? Mit látsz meg? Mondd, mit kérsz érte?
Hürrem: Firuzet.
Firuze: Mihrimah szultána még mindig nem áll szóba velem. Makacsul. Valahányszor meglát engem, elkerül. Mintha nem akarna osztozni rajtad senkivel. De ez értelmetlen. Te a Birodalom szultánja vagy. A háremben minden nő azért él, hogy téged boldoggá tegyen. Én is csak egy vagyok közülük, nem? Talán lehetek az egyetlen is?Szulejmán: Mi mindent eldobunk, amikor elindulunk a szívünk útján. Mi mindenről lemondunk, hogy elérjük a végső oltárát. Ésszel fel nem fogható a léleknek minduntalan keresése. Egyedül égő tűzzel, perzselő-bolondító szerelemmel.
Hürrem: Azt akarom, hogy távolítsd el a palotából. De úgy, hogy többé még véletlenül se térhessen ide vissza. Akkor talán elárulom hol a lányod.
Ibrahim: Ő egy gyermek. Hogy használhatod bármihez is eszköznek?
Hürrem: Pontosan úgy, ahogy Hatice szultána Firuzeval tette. Ráadásul a te hathatós segítségeddel. Szép kis házastársak. Az uralkodó ágyasaiban lelitek örömötöket? Nem inkább saját ágyatokban kellene keresnetek?
Ibrahim: Szultánám!
Hürrem: Elmondom, mit akarok! Firuze tűnjön el! Utána beszélhetünk.
Ibrahim monológ ...
"Vannak titkok, melyekre egy egész élet alatt sem derül fény. Mégis vakon megyünk utánuk abban a hitben, hogy mi felfedhetjük őket. Közelükig el is juthatunk, érezhetjük, hogy jó nyomon járunk, de ezek a talányok mindig olyanok, hogy éppen csak egy apró betekintést engednek a rejtelmükbe. Sokan ezért inkább csodának hívják, és ezzel egyszersmind meg is szabadulnak a terhüktől. Ám aki kicsit jobban mögéjük lát, az nem elégszik meg a csoda puszta tényével, annak a magyarázat kell. Értelem, ami igazolja a fáradozását. Mint amikor az éjszakát a nappal váltja fel. Tudjuk, hogy az is csoda, de jó volna érteni, miért. Látni végre, hogy a titok nem is titok. Hanem egyszerűen csak elérkeztél oda, ahol lenned kell."
*Musztafa, Helenával együtt meglátogatják a lány szüleit.
*Fatma elárulja Mahidevrannak, hogy Musztafa az új kedvencével együtt elhagyta a palotát.
Hatice: Huricihan nem tudott elaludni. Ezért engedtem magam mellé. De ugye tudtál tőle aludni?Ibrahim: Igen.
Hatice: És mikor értél haza? Nem hallottam. Hol voltál? Ibrahim, minden rendben? Szótlan vagy.
Ibrahim: Az este kint jártam a temetőkertben.
Hatice: Minek mentél, tudhatom?
Ibrahim: Ott van a gyermekem sírhelye, nem igaz?
Hatice: De igen.
Ibrahim: Meg is találtam. Nigar és az ő apja neve jelzi. És akkor már meg is néztem. Üres volt. A lányom tehát él.
Hatice: Neked elment az eszed.
Ibrahim: Elrejtetted előlem! Tudni akarom hol van - most azonnal!
Hatice: Hogy tudtad meg? Gondolom, ez a sírgyalázás nem csak úgy kipattant a fejedből.
Ibrahim: Milyen gyalázásról beszélsz te?! Mondd,miről?! Nem is értem. Mi vitt téged erre? Honnan jött az ötlet, hogy ezt eltitkold? Ő az én gyermekem. Bárhogy is nézzük, az én részem, az én vérem!
Hatice: Amit kionthattam volna belőle, de nem tettem! Élni hagytam! Egyáltalán, hogy van képed ezt számon kérni rajtam?!
Ibrahim: Amit ellened tettem, az az én hibám, az én bűnöm! Ki vagy te, hogy a felelősséget egy gyermekre hárítod?! Hogy nem süllyedsz el ilyenkor!
Hatice: Mit kellett volna tennem, Ibrahim?! Maradtak volna nálunk? Mert vele Nigar is jött volna, hogy együtt éljünk, mint egy nagy boldog család! Jobb lenne? Ezért az egészért akit vádolhatsz, csakis te vagy! Esetleg Nigar. Ti vettetek semmibe hosszú időn át, egy gyerekkel megkoronázva. De nem tettem utcára. Kiadtam, hogy neveljék tisztességesen és megkap tőlünk mindent. De ha te máshogy képzelnéd, érte mehetsz és viheted.
Rüstem: Szultánám. Ez a házasság...
Hürrem: Nem fogom megakadályozni ezt a frigyet, Rüstem aga. Szépen elveszed őt.
Rüstem: Nem reméltem, hogy neked is megfelel, szultánám. Mégis arra kérlek, mérlegeld a dolgot. Nigar asszony és Ibrahim pasa viszonya mindmáig beszédtéma. Számomra ez így elég kínos.
Hürrem: Nem fogsz belerokkani. A szóbeszéd pedig elszáll.
Rüstem: Ráadásul a gyerekük is előkerült.
Hürrem: Már tudattam a pasával. Ha eltünteti Firuzet, megkapja a gyereket. Előbb vagy utóbb, rá is fog állni.
Rüstem:Ibrahim pasa nem olyan akivel alkudozni lehet.Ezzel bajt hozhatsz magadra.
Hürrem: Addig semmi bajom nem lehet, amíg gyermekét én magam vigyázom. A háremben. Mindegy. Musztafa hercegről találtál már valamit?
Rüstem: Még nem, szultánám.
Hürrem: Nézd át a Manisai ügyeit. Ellene kell fordítanunk az apját.
Rüstem:Amíg Ibrahim pasa itt van, javaslom, ezt meg se próbáld. Ők ketten olyanok a szultánnak, mint a tó és az azt tápláló víz. Amíg nem apad el a folyó, a tó sem szárad ki.
*Hürrem az esti vacsorára készül az előkelőségek feleségeivel.*Hatice számon kéri Gülfemet, hogy miért beszélt Ibrahimnak a lánya sírjáról. Gülfem azt javasolja a szultánának, hogy hozassa Esmanurt a palotába.
Ibrahim: Hol van?
Sümbül: Bocsáss meg uram, de mit keresel?
Ibrahim: Elraboljátok az állam fővezérének a lányát? És csak úgy elrejtitek? Igen? Hogyha szeretnéd, ma még úgy álomra hajtani a fejedet, hogy az még a nyakadon van, mondd meg, hol a gyermekem!
Sümbül: A gyermeked, uram? Ilyet. Szavamra, én azt sem tudtam,hogy nyoma veszett.
Ibrahim: Ne bosszants fel még jobban!
Sümbül: Isten ments! Én tényleg nem tudtam.
Ibrahim: Halljam! Beszélj! Hol van a gyermekem?!
Sümbül: Esküszöm, fogalmam sincs róla, pasám.
Hürrem: Tettem ugye egy ajánlatot. Érdeklődöm csupán, hogy miként döntöttél?
*Mehmet halvetre kéreti Clarat.
Mehmet: Jó ideje figyeltelek téged, és vágytam rád. Ez az igéző tekintet, az arcod, a bőröd. Ellenállhatatlan. Teljesen megbabonázol, asszony.
Clara: Én is vágytam rád. Esténként másra sem tudtam gondolni. Könyörögtem Kiraz agának, hogy a közeledben lehessek. Hogy mindig lássalak. Nem neheztelsz, amiért ennyire akarlak?
*Firuze elveszi Zümrüt agától Yahja levelét, mert ő akarja átadni Mihrimahnak.
Musztafa: Hizir Reis elindult Isztambulba. Úgy hírlik, visszafoglaljuk Tuniszt, azt tervezik meg. Aztán jöhet Itália. Annál már én is ott leszek,Taslicali.
Yahja: Perzsa hadjáratunk igen hosszú és kimerítő volt, hercegem. Ezzel mindannyian számoltunk is. Ezért kerültél távollétünk idejére a trónra. Most viszont minden katonára szükség lesz, hisz a keresztény világ jön. De Allah segedelmével hamar legyőzzük a hitetleneket. Diadalunknak pedig te is részese leszel.
Mihrimah: Ha bocsánatot kérni jöttél, akkor bele se kezd. Aki anyámat támadja, az nekem is ellenségem.Firuze: Én nem támadtam soha senkit, szultánám. Főleg nem téged, semmivel. Éveken át szolgáltalak.T isztességgel és becsülettel. Osztoztam veled bánatodban, szerencsére örömödben többször. Minden titkodat ismertem és soha nem adtam tovább senkinek. Minden pillanatban hű voltam hozzád és igyekeztem a lehető legtöbb mosolyt csalni az arcodra. Visszagondolva nem is szolgálat volt az, sokkal inkább barátság. A barátság alapja pedig az őszinteség. Én csupán az voltam, én nem bántani akartalak. Úgyhogy amikor elmondtam azt a dolgot, nem a támadás vezérelt. Egyszerűen úgy éreztem, jogod van erről tudni. Szeretném, ha megértenél. Ez az érzés, ami mostanában a szívedet átjárja ugyanaz, ami bennem is ég. Eleget zsörtölődtünk.
Mahidevran: Hallom, hogy az egyik ágyasod családjánál voltál.
Musztafa: Igen.
Mahidevran: És ezt mégis hogy gondolod? Kiviszed? A háremet ágyas nem hagyhatja el. Pláne a tudtom nélkül. Ez egészen példátlan, Musztafa.
Musztafa: Ha ez gond, akkor legközelebb szólok, ha kimegyünk.
Mahidevran: Nem lesz semmilyen legközelebb, fiam. Az efféle kilengéseket nem tűrőm el, és nem is engedem. Egyébként az a lány már így is jóval többet kap, mint bármelyik másik. Igen, miután a kedvenced, lehetnek kiváltságai. De ne ő találja ki.
Musztafa: Miért ekkora baj ez anyám?
Mahidevran: Musztafám, ezt a lányt minél előbb el kell küldeni, mert nem ide való. Ő egy szabad nő. Ha itt tartod, egy házasságba is belevihet.
Musztafa: Szeretne is.
Mahidevran: Tudtam. Neked most nem a házassággal kell foglalkoznod. Engedd vissza őt a családjához. Eleget szórakozhattál vele.
Musztafa: Meglátom.
Mahidevran: Ez nem kérés volt! Eszedbe ne jusson őt elvenni. Ha így teszel, megvonják minden tisztségedet, örökségedet. Neked akarok jót. Küld el, mielőtt apád megneszeli ezt. Rendben?
Taslicali levele ..."Napnak és holdnak szultánája. Leveled új erőt adott elkeseredett szívemnek. Ha volna bátorságom leírni, amit most érzek, alighanem utolsó szavaimat olvasnád.Habár a poklokat is megjárnám,ha tudnám, hogy azután te várnál rám a mennyekben. Kérdezted, hogy telnek napjaim, mióta eljöttem,mint mondtad meglehet errefelé napos az ég, de fölöttem is mindig borús. A herceg ellenben és nagy örömömre remekül van. Ő közel érezheti magához a boldogságát. Én viszont egyre messzebb látom. De hiszek a mi közös pillanatunkban."
Nigar: Ki vagy te? Hogy kerülsz ide?
Kader: Szomjas.
Nigar: Szomjas vagy, talán?
Nigar: Ki ez itt?
Sümbül: A lányok egyik oktatójának a gyermeke. A felesége beteg és nem volt hova vinnie a kislányukat, ezért felajánlottam, bár tudom, hogy nem szabadott volna, hogy hozza addig ide. Hirtelen nem jutott jobb az eszembe. Nigar, kérlek ne szólj róla senkinek. Ha Afife asszony fülébe jut, biztos, hogy együtt penderítenek vele ki.
Nigar: Szegénykém. Remélem, nem komoly az édesanyja baja.
Sümbül: Nem, nem, nem.Holnap már haza is megy.
Nigar: És hol alszik?
Sümbül: Odaát van a fekhelye.
Nigar: Kijött, hogy szomjas. Hogy hagyhatsz egyedül egy ilyen kis gyereket?
Sümbül: Vannak vele, ne aggódj. Gondolom a lány is elaludt. Tényleg, te miért vagy még mindig ébren?
Nigar: Mert ideges vagyok. Nagyon. Holnap férjhez adnak.
Sümbül: Szavamra, az nekem inkább egy temetés lesz.
Nigar: Azért talán nem akkora szörnyűség.
Sümbül: Itt már minden az, Nigar. Hol a pasa, hol Hatice szultána szorongat.
Nigar: Aki Hürrem szultánával van, annak ezt fel kell vállalnia.
Sümbül: Tudom. Csak kezdek belefáradni. Mindegy. Visszaviszem a kislány. Jó.
Nigar: Hogy hívják?
Sümbül: Kader.
Nigar: Jó éjszakát, Kader. Álmodj szépeket.
Sümbül: Te is aludj.
Forrás:www.facebook.com/muhtesemyuzyil.hun AK. all@rights reserved
A jegyzet engedély nélküli felhasználása vagy forrásoldal nélküli másolása tilos!
Következő rész:2015.10.07 22:10-kor az RTL Klubon!
