Szulejmán 3. évad 139. rész (2015. 09.02.)
Yanis: Mégis kik vagytok, mit akartok tőlem?
Musztafa: Musztafa herceg parancsával jöttünk.
Yanis: A hercegével?
Musztafa: Igen. Van egy lányod, Helena. A herceg látta és megtetszett neki. Ha beleegyezel a háremébe vinné.
Yanis: Persze, de őt már eljegyezték. Ma-holnap férjhez is megy. Úgy pedig ez tilos.
Yanis: Azt nem lehet, uram. Áldásomat adtam rá. Ha visszakozom, Abbas aga meg is ölne engem.
Musztafa: Hol van ez az aga?
Musztafa: Úgy hallottam, Yanis Efendinek adóssága van feléd.
Abbas aga: Már nem tartozik. Azzal, hogy a lányát nekem ígérte, mindet lerótta. Asszonyom lesz.
Musztafa: Azt én nem engedem.
Abbas aga: Kit érdekel, mit engedsz, komám.
Yahja: Ha még egy szót szólsz, elvágom a torkodat.
Musztafa: Az a lány nem kedvel téged. Fenyegetésed okán menne hozzád. Ez a kétszerese annak, amivel tartoztak. Jegyességed semmis és mostantól nem zaklatod többé sem Helenát, sem a családját. Értetted? Ajánlom, hogy ehhez tartsd is magad, különben bajod eshet.
*Yanis hazasiet és elújságolja a családjának, hogy mostantól nem tartoznak semmivel Abbas agának és Helenának sem kell hozzá mennie. Helena nagyon boldog a hírtől, de öröme nem tart sokáig. Az apja utolsó szavai szinte ostorcsapásként érik, miszerint Musztafa herceg szemet vetett rá és bevenné a háremébe.
Mahidevran: Nem örülök, hogy ilyen sűrűn járkálsz ki. Sokkal óvatosabbnak kéne lenned. Hürrem keze idáig is elér. Ne kockáztass!Musztafa: Mégis mit vársz tőlem, anyám? Üljek a négy fal között?
Mahidevran: Musztafa...
Musztafa: Ne idegeskedj. Sem Hürrem, sem más nem árthat nekem. Felkészültem. Nyugodj hát meg.
Mahidevran: Jobb félni, mint megijedni, Musztafa.
Musztafa: Anyám...
*Ibrahim mindenképpen elakarja távolítani Rüstam agát, mert úgy érzi, hogy veszélyt jelent rá (milyen jól érzi)...
Matrakos: Megbocsáss, de miféle veszélyt? Elvégre csak egy lovászfiú.
Ibrahim: Érzem. És az ösztöneim ritkán hagynak cserben. A kígyót még a tojásban kell széttaposni. Mert ha előbújik és kinő a méregfoga, azt akárkibe belemárthatja. Például az uralkodóba.
Matrakos: Az uralkodó védelmét élvezi. És hogyan akarod eltaposni?
Ibrahim: Meg volt rá az esélye, hogy békével útra keljen, így viszont hamarosan elveszik minden belé vetett bizalom.
Nigar: Senki sem látott, pasám. (Nigar kihallgatta Ibrahim és a Matrakos beszélgetését)
Ibrahim: Menj el!
Nigar: Egy anyjához hasonló, mindig mosolygós, gyönyörű leánygyermek. Elgondolkodtató...
Ibrahim: Nigar.
Nigar: Ezt mondtad egykor. Emlékszel?
Ibrahim: Nigar, menj innen.
Nigar: Megadtam neked ezt a gyermeket, pasám. De elragadták őt. Meggyilkolták. Érthetetlenül. Ok nélkül. Hatice szultána parancsára. A te lányodról beszélek! Szíved és a lelked egy darabjáról. De meg se érint. Inkább gyáván meghúzod magad gyilkosa mellett. Hogy tudsz élni egy ilyennel? Hogy vagy képes hozzáérni? A gyermeked vére tapad a kezéhez!
Ibrahim: Gyermeked már halott volt.
Nigar: Ezzel nyugtatod a lelkiismeretedet? Egy nyilvánvaló hazugsággal?
Ibrahim: Menj el, Nigar. Utoljára mondom. Kifelé!
*Szulejmán, Hürrem, Mehmet és Mihrimah - Ibrahim palotájában vacsoráznak.*Ibrahim mindenki előtt felhúzza Hatice ujjára a Perzsiából hozott gyűrűt. "Én lelkemet beragyogó szépséges asszonyom. Végre elült a bánat s a gondok zápora. Szíved mindig a menedékem volt és örökre az is marad."
Nigar: Ibrahim pasa el akar innen távolítani. Tudsz róla?
Rüstem: Már el is távolított. Új tisztséget kaptam.
Nigar: S ha azt mondanám, hogy az uralkodó nem fog elengedni? Mert minden bizonnyal így dönt.
Rüstem: Ezt meg honnan veszed?
Nigar: Túl rég szolgálok itt, hogy ilyesmiről ne tudjak. Nincs titok, se ármány, ami engem elkerülne már.
Rüstem: Mit akarsz ezzel?
Nigar: A pasa eltökélt. Így vagy úgy, de el fog űzni. Ahogy velem is ez a célja. Nem jó neki, hogy a háremben vagyok. Mint rajta kívül sokaknak. A kiházasításomban látják a megoldást. Szerintem már sejted mit szeretnék. Együtt egymást is védhetnénk. Két embert nehezebb kényszeríteni, mint egyet. Gondolkodj el az ajánlaton. Azután keress meg.
Hürrem: Szultánám, minden elismerésem a tiéd színjátékodért.
Hatice: Színjáték?
Hürrem: Amit Ibrahim pasával együtt odabent előadtatok. Már majdnem hihető is volt.
Hatice: Már akinek, Hürrem. Én ugyanis szentül hiszem, hogy többé semmi sem fenyegetheti a boldogságunkat.
Hürrem: Drága urad egyik szavajárását juttatod az eszembe. Ki sokat markol, keveset fog.
Hatice: Gondolom, ezt legtöbbször neked mondta. Nálad ugyanis nem sok ember mohóbb. Hogyan is volt? Az uralkodó szívén, az én szerelmem pecsétje honol.
Gülfem: Jó ideig ez még igaz is volt, csak aztán Firuze belépett az életébe.
Hürrem: Ő ma van, holnap nincs. Aki pedig vetélytársamat látja egy ilyen jelentéktelen senkiben, az vagy őrült vagy ostoba.
Hatice: Az őrület itt csak rólad mondható el, Hürrem. Elég, ha csak egy kicsit magadba nézel.
Hürrem: Jóval nagyobb bűn szultánám, ha egy ártatlan gyermek életét elvesszük. Márpedig te ezt tetted, mert megöletted Nigar kislányát. Ne csodálkozz hát, hogy az Úr örök kárhozatra ítél ezért és soha nem lesz már megnyugvásod.
*Ibrahim Mehmetnek ajándékozza Gulia Gonzaga portréját, amit Barbarossától kapott.Musztafa: Honnan is jöttél? Mely vidékről jöttél?
Yahja: Örmény vagyok, hercegem. Marobolban születtem. A nemesi Dukakin családból származom. Számos főúrral és nagyasszonnyal állok rokonságban.
Musztafa: Le sem tagadhatnád nemesi véred. Azért kérettelek, hogy mesélj magadról, ha már bizalmasomként szolgálsz. Tudni szeretnék rólad mindent.
Yahja: Megtisztelsz, uram. Említetted, hogy költő is lennél. Most szívesen meghallgatnám néhány versedet.
Musztafa: Sajnos nem tudod, uram.
Yahja: A füzetem Isztambulban maradt. Röstellem, de a sietségben ott felejtettem.
Musztafa: Úgy máris küldünk érte.
*Mihrimah levelet ír Yahjanak, de idáig mindegyik a szemétben végzi: "Elolvastam a költeményeidet. Ne aggódj, nem beszélem ki őket. Mindet nagy becsben tartom. Mikor azt mondtam, soraid nem tetszenek, nem voltam veled őszinte. Egytől egyig hatással vannak rám."
Ibrahim: Hogy halt meg a lányom?
Hatice: Te is pontosan tudod.
Ibrahim: És ez lenne az igazság? Amíg nem vagyunk egymáshoz őszinték, nem ér véget a rémálom. Te adtad ki, hogy öljék meg őt? Parancsba adtad, hogy végezzenek vele?
Hatice: Nincs közöm a halálához, Ibrahim. Mondtam neked. Úgy született.
*Szulejmán álruhában megjelenik a kádi efendi fogadó napján. Ebussuud Efendi, mint mindig, most is igazságos ítéletek hoz, amivel még jobban kivívja Szulejmán megbecsülését.*Egyszerre két kérője is érkezik Nigarnak.
*Gülfem és Hatice beszélgetéséből kiderül, hogy Nigar kislánya nem halt meg.
Hatice: Hirtelen kérdezte. Szóhoz sem jutottam. Majd mondtam, hogy halva született. De félek, nem hitte el.
Gülfem: Allahra, szultánám. El kellene mondani az igazat, még nem késő.
Hatice: Hogyha Ibrahim megtudja, hogy él a gyermeke, megint minden összeomlik. És én azt nem akarom újra átélni, Gülfem.
Gülfem: És ha évek múltán jön rá? Az nem sokkal rosszabb?
Hatice: Most még azt sem tudom, hogy számunkra mit hoz a jövő. De egyelőre nem derülhet ki.
Gülfem: Ehhez viszont az is kell, hogy a gyermek dajkái se szóljanak neki semmit.
Hatice: A tudtukra adtuk. Kizárt, hogy elmondanák.
Gülfem: Ha a pasa gyanút fogott, ő hozzájuk is elérhet. Szultánám, inkább legyen meg az igazság most. Ez egy súlyos teher mindenkinek, beleértve téged is. Ezzel a félelemmel akarsz együtt élni? Ülj le a pasával és mondd el neki őszintén. Hidd el, jobb lesz úgy.
Hatice: Hogy lenne jobb, Gülfem? Én magam mellé nem fogom venni. Ibrahim viszont ragaszkodik majd a gyermekéhez. És máris ugyanaz van. Külön élet, külön utak. Ezt nem tudnám még egyszer elviselni. Ibrahimnak egyetlen családja van: a gyermekeink és én.
Szulejmán: Mostanában hány ügyed van naponta?
Ebussuud: Mostanság sajnos egyre több, nagyuram. Megesik, hogy akár 30 esetben is igazságot kell szolgáltatnom.
Szulejmán: És emellett arra is jut időd, hogy a kertedet ilyen szépen gondozd. Elismerésem. A te korodban nem akármilyen erőfeszítés lehet.
Ebussuud: Nagyuram, ez a kert számomra a világ. Így nem erőfeszítés, hanem inkább öröm. A rengeteg rosszat ami oda kint van, itt egy kis időre mindig elfelejthetem.
Szulejmán: Mondom, miért jöttem valójában. Múltkori meghallgatásom felnyitotta a szemem. Allah nem véletlen vezérelt elém.
Ebussuud: Zavarba hozol, uram.
Szulejmán:Nálunk, mint te is tudod egy uralkodó hódításai vagy törvényei révén vonul be a történelembe. Utóbbira a legjobb példa Mehmet kán, aki az őseinktől reá maradt törvényekhez tett kiegészítéseket. De birodalmunk határai azóta még inkább kiszélesedtek, hála neki is. Ennek megfelelően törvényeink sem maradhatnak medrükben. Követnünk kell a kor haladtát és változásait. Ám ehhez jelenlegi szabályaink elégtelenek. Az az óhajom tehát, hogy bölcsességedre alapozva megújítsuk az elévült törvényeket. Ebussuud efendi, kíváncsian várom a véleményed.
Ebussuud: Nagyuram, néhány perce rám csodálkoztál. Nem értetted, hogy a tengernyi ügyek közepette hogyan jut időm erre a kertre. Lényegében nincs nagy különbség a kertemben elvégzett és a hivatalom során felmerülő munkáim között, uram. Ugyanis ezek a virágok olyanok, mint az emberek. Hogyha egyikük nem kap elég vizet, elhal. Éppen ahogy az ember, akinek nem szolgáltatunk igazságot. A dolog szépsége az, már akinek persze, hogyha a virág sok vizet kap, sajnos akkor is elpusztul. Míg az ember a fölösleget másra öntheti.
Szulejmán: Elmondom, mi a feladatod, Ebussuud efendi. Először is vizsgáld meg a törvényeinket. Ha hiányt érzel bármelyikben is, javaslatodat tedd meg. Hetente járulj elém és megvitatjuk a lehetséges rendeleteket.
Ebussuud: Ahogy parancsolod, nagyuram. De előre bocsátom, hogy a változtatásaim a dívánban nem lesznek közkedveltek.
*Hürrem izgatottan készülődik az utazásra, de boldogsága egyből elillan, amikor megtudja, hogy Firuze is velük fog tartani, sőt ő lesz a legkisebb fia kísérője is.
*Firuze a győztesek elégedett mosolyával sétál végig a háremen.
Forrás:www.facebook.com/muhtesemyuzyil.hun AK. all@rights reserved
A jegyzet engedély nélküli felhasználása vagy forrásoldal nélküli másolása tilos!
Következő rész:2015.09.09 22:00-kor az RTL Klubon!
