Mihrimah: Az eskütételnél Nasuh Efendivel volt. Tőle talán megtudhatjuk, ki ő.
Firuze: Ha ennyire érdekel, megmondom én neked, akár még a nevét is.
Mihrimah: Mi? Halljam hát, kicsoda? Mi a neve?
Firuze: Yahja. Pontosabban Taslicali Yahjanak hívják. És valóban katona, de művész is.
Mihrimah: Szóval igazat szólt. Félelmetes vagy. Hogy tudtad meg?
Firuze: A madarak csiripelték.
*Afife asszony értesíti Firuzet, hogy az uralkodó estére magához kérette.
*Mehmet és Musztafa kardvívásban mérik össze tudásukat, aminek a vége az lesz, hogy a kisebbik herceg egy kis sérülést szerez, ami egyáltalán nem tetszik az uralkodónak. Pontosabban az, ahogy szerezte.
*Hatice búcsúvacsorát szervez a palotájában Musztafának és Mahidevrannak. Mehmet és Mihrimah is csatlakozik.
Ibrahim: Meddig lesz ez még így, tudhatom? Beszélni nem vagy hajlandó. Még rám sem nézel, mióta itt vagyok. Mindenképp büntetni akarsz? Akkor miért gondoltad meg magad? Miért nem váltunk el?
*Hürrem megparancsolja Nigarnak, hogy kerítse elő Firuzet.
*Firuze az uralkodó elé járul, miközben Hürrem azt hiszi, hogy ő is a búcúsú vacsorán van Hatice palotájában.
Firuze: Már azt hittem, sosem hívsz.
Szulejmán: Amikor arcodat megpillantom, egyszerre megszűnik köröttem a világ. Csak a szerelem marad, tova illan mellőlem minden más. Ahányszor láttalak álmaimban, sokadannyiszor öleltelek. Hogy könnyes szemmel ébredjek, s ne érezzem csupán hűlt helyedet. Kezeim közt éreztem illatozón hullámzó hajad. Eszemet is vesztettem, mikor hajnalom hiányodra hasadt. A bánat szultána volt Muhibbi, sokáig.Egy szívtelen király, de most egyszerre megszűnik körötte a világ. És a szerelme marad. Semmi más. Csak a szerelme marad és semmi más.
*Ibrahim bemutatja Taslicalit a vacsoránál, aki ezáltal megtudja, kivel is találkozott minap az erdőben.
*Musztafa azt szeretné, ha Taslicali is vele tartana Manisaba.
*Sümbül aga jelenti Hürremnek, hogy az uralkodó mégsem ment el. És valószínűleg az új kedvenc van nála. Hürrem az uralkodó lakrészéhez megy és meghallja, hogy a szultán milyen jól szórakozik az ágyas társaságában - ami eszébe juttatja azokat az időket, amikor még ő is képes volt megnevettetni a szultánt. Visszamegy a lakrészébe, ahol az idő múlásán kezd el keseregni (itt kezdte megérteni, hogy mit érzett Mahidevran).

Mihrimah: Taslicali!
Taslicali: Szultánám, bocsáss meg a múltkoriért. Én... nincs rá mentségem.
Mihrimah: De van, mert nem tudtad. Különben nem mondtad volna, hogy gyerek vagyok. És nem utalsz arra, hogy ostoba is, igaz?
Taslicali: Akkor is tiszteletlen voltam. Nem tudom hogyan, de engedd jóvá tennem.
Mihrimah: Bármit kérhetek?
Taslicali: Ühüm.
Mihrimah: Úgy a verseidet akarom.
Taslicali: Azt mondtad, rosszak a költeményeim.
Mihrimah: Az csak néhány sorra vonatkozott. Bizonyára jobb is akad. Juttasd el őket hozzám holnap.
Hürrem: Mahidevran.
Mahidevran: Ne kímélj. Jöttél gúnyolódni, igaz?
Hürrem: Nem, csupán elbúcsúznék tőled. Egyébként sincs min gúnyolódnom. Elkíséred fiadat a szandzsákba,í gy természetes. Persze jobb lett volna, ha első alkalommal ezt teszed.
Mahidevran: Egy nap még visszatérek Hürrem. És nagyon remélem, életben talállak. Mert lesz majd hozzád néhány szavam.
Hürrem: Inkább most mondd el, ha úgy érzed, mert az a nap sosem jön el.
Mahidevran: A kevélység nálad sosem múló. Mindig, állandóan átjárja egész lelkedet. Hogy lehet ember ilyen rosszindulatú?
Hürrem: Tényleg csak el akartam köszönni tőled. De te még e mögött is rosszat látsz. Nem hibáztatlak a vádaskodásért. Minden okod megvan rá. Mindegy. Ezt a kesztyűt most nem veszem fel. Mahidevran, jó utat kívánok.
*Az uralkodó is elbúcsúzik a fiától és Mahidevrantól.
Mihrimah: Úgyhiszem, az ott az enyém.
Taslicali: Igen. De nincs róluk másolatom. Ha nem veszed zokon úrnőm, egy napon visszakérném.
Mihrimah: És ha elveszítem? Nem szeretném, de megeshet. El is orozhatják tőlem. Bármi megtörténhet itt.
Taslicali: Nos, én hiszem, hogy nálad a legjobb helyen van. Legalábbis nagyon remélem.
Mihrimah: Készítünk róla másolatot.
Taslicali: Előre is köszönöm. Hát jó. Kérlek, nézd el pillanatnyi zavaromat. Tegnap úgy éreztem, hogy kincsre leltem. Ma pedig muszáj lemondanom róla.

Hürrem: Rüstem aga, újra megkérdem: biztosan nem lepleztek le?
Rüsztem: Nem, szultánám. Úgy vélem, inkább az zavarja, hogy az uralkodóval egyre jobban megértjük egymást.
Hürrem: Az baj. De te csak igyekezz mindjobban a kedvében járni s ragaszkodj mostani tisztségedhez. Iszkender Cselebi nélkül nehezebb a dolgunk. A halálával sajnos újra kell gondolnunk az egész tervet.
Rüsztem: Légy egész nyugodt, szultánám. Megvannak az emberek, akikkel pótolhatjuk.
Hürrem: Rüstem aga, te most maradj veszteg, amennyire tudsz. Ne csinálj semmit.I szkender Cselebinek rögtön fejét vették. Szerinted veled mit tesznek, ha ne adj Isten, lebuksz?
Rüsztem: Addigra bebiztosítom magam.
Sümbül: A szerencse ma este rád mosolygott. Mehmet herceghez mehetsz halvetre.
Firuze: Elkészültem, hogy Mehmet herceg elé járuljak.
Hürrem: Lépj beljebb. Nos, hát, nem véletlen, hogy téged választottalak. Mint tudod, itt sokakban nem bízhatok. Benned viszont igen. Mert már bizonyítottál. Emelett szép vagy, okos.De ami a legfontosabb: jellemed, hogy hűséges vagy.
Firuze: Szultánám, másnak vélsz, mint aki vagyok.
Hürrem: Miért hajtogatod ezt? Már a múltkor se értettem szavad.
Firuze: Kérlek, bocsáss meg. De én nem hálhatok a herceggel. Bármily megtisztelő is, el kell utasítanom.
Hürrem: Tudhatom, mi okból?
Firuze: Szívem az uralkodóé. És akit kerestél, én voltam úrnőm. És lettem az, megint.
Hürrem: Jól kitalálták. Én hoztalak téged ide. Emlékszel még arra a napra, ugye? Rabszolgaként élnél ma is, ha én nem segítek.
Firuze: Ezért örökké hálás is leszek. Nem akartam, hogy ez legyen belőle, úrnőm. De a sorsnak nem parancsolhatok.
Hürrem: Na fene. A sorsnak? Felétek így nevezitek az árulást?
Firuze: Szultánám... (Hürrem felpofozza)
Hürrem: Nem, én mától senkid vagyok, felejts el! Éveken át kerestem azt a nőt. Még te biztattál, hogy félelemre semmi okom. Mindvégig hazudtál nekem. Érdekes. Valahogy mindig is sejtettem. Túl sokszor voltál velem jó. Gyanúsan. Ezért is küldtelek volna Mehmethez. Mondd, hogy tehettél velem ilyet?!!!
Firuze:Én tényleg nem akartam ezt. Meg kellett volna mondanom már az elején. Vállalni. Tudom. De mások miatt nem tehettem.
Hürrem: Ilyet csak az állít, akibe egy fikarcnyi tartás sem szorult. Kifogást mindig a legkönnyebb keresni.
Firuze:Szavamra úrnőm, nem szólhattam róla. Köteleztek, hogy hallgassak.
Hürrem: Most mégis fittyet hánytál rá. Hogy is van ez? Ez alapján korábban is mondhattad volna, de te mégsem tetted.
Firuze: Nem volt hozzá elég merszem. Miként könyörületet sem várok. Viselem, bármivel is bünteted vétkemet. Vetélkedni veled nem fogok. Nincs is hozzá erőm.E gy dologban bízom, hogy megérted szerelmemet. (Hürrem fojtogatni kezdi)
Hürrem (Afife asszonyhoz): Vigyétek ki innen ezt a mocskos némbert! Mától itt meg ne lássam! Ti pedig imádkozzatok, hogy a holnapot a palotában érjétek meg! Mindenki, aki ellenem tesz, kétszeresen kapja vissza.

Afife: Teljesen elment az eszed, asszony! Miért kellet szembesíteni a szultánát a dolgainkkal? Ráadásul miránk hivatkoztál. Még csak nem is tagadhatjuk.
Firuze: Afife asszony, hidd el, jobb ez így. Előbb vagy utóbb úgyis megtudta volna.
Kiraz aga: Szavaid az életedbe kerülhetnek. Ez neked jobb? Ki fog megvédeni?
*Hürrem, Szulejmán lakrészébe indul.
Ibrahim: Bíztam benne, hogy az idő valamelyest a pártomra áll. De asszonyom bánata nehezen múlik.
Szulejmán: Bánatának te vagy az oka. Így hát öröme is rajtad áll. Én hiszem és őszintén remélem, hogy újra boldoggá teszed.
Ibrahim: Ez a legfőbb szándékom, nagyuram.
Szulejmán: Ne várd, hogy minden azonnal a régi legyen. Tudjuk, az embernek az elveszített bizalmat a legnehezebb visszanyerni.
Ibrahim: Nagyuram...
Szulejmán: Türelem. Előbb te láss tisztán. Emelkedj felül azon, amit átélsz. Csak akkor veheted elejét az összes további rossznak. Máskülönben ez utóbbi felemészt. Lelkünket mindig az kezdi ki, amit magunkban hordunk. Sokakat ez arra ösztönöz, hogy hallgatásba burkolózzanak. Hanem ezzel megint csak azt érik el, hogy a helyzet ne változzon. Törekedj hát arra elsőként, hogy kimond, ami az igazság.
*Afife asszony megígéri Firuzenak, hogy ameddig ő él, addig egy haja szála sem görbülhet meg.
*Hürrem bemegy az uralkodó lakosztályába ahol ájultan esik össze. Szulejmán orvost kéret hozzá.
*Nigar elmeséli Sümbülnek, hogy ő volt az, aki rávezette Hürremet arra, hogy ki is Firuze.

Hürrem: Keresd meg Sümbült. Kiadtam neki, hogy nézzen lányokat Mehmet háremébe és érdekelne, hogy mire jutott.
Nigar: Éppen tőle jövök, szultánám. Néhányat már kiválasztott. De én úgy hiszem, egyik sem illik Mehmet herceghez.
Hürrem: Úgy akkor maradj is vele és segíts neki.
Nigar: Szultánám, első halvetére készül, igaz? Talán lenne neki valaki, aki megfelelne. Nagyon szép lány, hűséges és te magad is kedveled őt. Nem véletlenül áll a szolgálatodban.
Hürrem: Melyik lányról beszélsz?
Nigar: Nem is sejted? Firuze asszonyról, úrnőm.
Sümbül: És mit akartál ezzel elérni? Egyáltalán mi értelme volt?
Nigar: Szerettem volna, ha most már kiderül róla az igazság.
Sümbül: Jó, de miért így kellett vele tudatni? Miért nem álltál elé azzal, hogy Firuze az. Erre válaszolj!
Nigar: És ha rákérdez, hogy eddig miért hallgattam? Mit mondjak erre?
Sümbül: Hogy a madarak csiripelték. Tudom is én. Bármit. Hazudtál már életedben épp eleget.
Nigar: Azért tettem így, mert a szultána is gyanakodni kezdett rá. Ki is adta egyszer, hogy kövessem és figyeljem őt. Valami olyasmit mondott: Túl segítőkész ahhoz, hogy ne legyen más érdeke.
Sümbül: És a te érdeked micsoda, Nigar? Mi a célod?
Nigar: Megtudtam, hogy kiakarnak házasítani, elküldeni a palotából. Ne legyen akkora az örömük.
Sümbül: Nigar asszony, veszélyes vizekre tévedtél, immár sokadszor. Ne keresd a bajt, amikor épp megúsztad. Ha Hürrem szultána ezt megtudja rólad, üldözni fog, de még a pokolban is.
Nigar: Nekem itt már nem árthatnak, agám. Én viszont még törhetek borsot.
Forrás:
www.facebook.com/muhtesemyuzyil.hun AK. all@rights reserved
A jegyzet engedély nélküli felhasználása vagy forrásoldal nélküli másolása tilos!
Következő rész:2015.08.12 21:20-kor az RTL Klubon!