
*Hatice Ibrahimról álmodozik, miközben a pasa a kertben hegedül.
Mihrimah: Jó anyám mosolyát látni. Apámnak hála. Azt hiszem, a legjobbkor tért haza. Firuze, bánt valami? Szótlan vagy, mióta csak elindultunk ide. Nincs bajod, ugye?
Firuze: Nem, nincsen. Csak fáradt vagyok. Nem aludtam az éjjel.
Yahja: Világomnak lelke ...
Mihrimah: Ez meg ki?
Yahja:Különben nem élhet testem se tovább ...
Mihrimah: Kinek írod a verset?
Yahja: Hogy én? Senkinek. Remélem, nem zavartam meg semmit.
Mihrimah: Nem. Ne aggódj. Én nem vagyok itt az a fontos személy. Atyám a palotában szolgál, őt látogattam meg.
Yahja: Biztos nem az uralkodócsaládhoz tartozol?
Mihrimah: Nincs akkora szerencsém. De miért kérded? Talán olyan vagyok, mint egy szultána?
Yahja: Nem tudom, eddig még sosem találkoztam szultánával.
Mihrimah:
Inkább ne is akarj. Elviselhetetlen fúriák. Különösen Mihrimah szultána. Róla már hallottál, biztos. Az uralkodó egy szem lánya. Ritka öntelt és goromba. Igazi boszorkány. S ha engem kérdezel, csúnya is.
Yahja: Vigyázz, mit beszélsz. Itt a fának is füle van.
Mihrimah: Nekem nem tud ártani.
Yahja: Mégis mivel érdemelte ki a szultána, hogy ilyeneket mondj róla? Szinte még gyerek.
Mihrimah:
Gyerek? Ha mostanság véletlenül belebotlanál, nehogy ezzel szembesítsd .Kiborítanád. A minap épp emiatt zárta börtönbe egy szolgáját.
Yahja: Rendben. Szavaidat észben tartom.
Mihrimah: Jól teszed. És egyébként: ki vagy te?Valami költőféle?
Yahja: Katonaféle.
Mihrimah: Remélem, a harcban jobb vagy, mint ahogyan írsz.
Yahja: Valóban nem vagy szultána, most már hiszem. Ők vannak olyan tanultak, hogy felismerjék a jó verset.
Mihrimah: Igazán? Úgy add át irományod, s én személyesen eljuttatom egynek. Meglátjuk, felismeri e.
Yahja: Keress magadnak más szórakozást.
Firuze: Mit mondott? Ki ő? Küldjek valakit utána?
Mihrimah: Még látni fogom.
Szulejmán: Gyermekeink hogy vannak?
Hürrem: Mint láthattad, felnőttek. Főleg Mehmet és Mihrimah. Ők már teljesen önállóak. Tanulnak becsülettel, s erre helyettem is ösztönzik a testvéreiket. Úgyhogy Istennek hála, jól. Kivéve Cihangirt. Azóta van mellette egy lány. Neki sikerült egy kicsit enyhíteni a fájdalmain. Mikor először látta azt mondta, fiunk angyalként jött hozzánk. Hogy valamikor annak született, csak jóságát itt kell láttatnia a földön. De ha már szóba kerültek, Mehmetről beszélnünk is kellene. Úgy érzi, már belépett abba a korba, hogy felvértezzék és a janicsárok testületébe kerüljön.
Szulejmán: Be is lépett. Tavasszal, amint jobb idő lesz, megtartjuk a beiktatást.
Hürrem: Én is ezzel nyugtattam, de nagyon türelmetlen. Azt szeretné, ha Musztafa bátyja is jelen volna. Ő viszont ugye Manisaba készül, emiatt sürgetem csak. Tényleg nagyon fontos lenne ez a fiadnak.
Szulejmán: Ha ennyire ragaszkodik a bátyjához, legyen így, előrehozzuk a dolgot.

Ibrahim: Tehát Hürrem szultána kiállt érted. És teljesen önzetlenül. Ezt mondod? Eddig okos asszonynak tartottalak. Hogy bízhatsz még meg benne a történtek után.
Nigar: Ki másban bízhattam volna, pasám? Senkim nem maradt. És már nem is lesz soha senkim. Hatice szultána megfosztott a gyermekemtől. És téged is. Kegyetlenül megölette.
Ibrahim: Nekem azt mondták, hogy halva született.
Nigar: És persze te el is hiszed.
Ibrahim: Fejezd be! Nem itt és nem most fogom ezt megvitatni. Menj el. Eredj a dolgodra.
Nigar: Jól tudod, mi vár rám, pasám. Nem hagynak életben. Az is lehet, hogy utoljára látsz. Érdekes, engem épp ez ösztönzött. Hogyha csak egyszer is, de lássalak még. Aztán jött az az aga azzal, hogy te küldted, hogy megmentsél. Akkor ráébredtem, hogy még mindig szeretsz.
Ibrahim: Én az anyát akartam megmenteni és ártatlan gyermekét, nem a szeretőt. Jól tudom, milyen felelősségem van ebben. Nem hagyhattam, hogy ti fizessetek meg a közös vétkünkért. De emögött semmilyen más érzelmet ne láss.
Hatice: Mint tudod, hadjáratod előtt Nigart bezárattam. Ezt követően úgy döntöttem, büntetésével megvárom gyermeke megszületését. De a gyermek nem élte túl. A várakozásnak így nem láttam értelmét, ezért halálra ítéltem. Ám ekkor valakik kimentették fogságából és Nigar azóta újra itt van a háremben.
Szulejmán: Milyen alapon?
Hatice: Erre majd Hürrem magyarázatot ad, nagyuram. Mert hogy az ő védelmét élvezi.
Szulejmán: Hürrem?
Hürrem: Nem én juttattam ki. Engem csak azután keresett meg. A segítségemet kérte, én pedig ide vettem, de jó okból. Miután tette a hárem jó hírét veszélyezteti, azt akartam, hogy itt legyen a szemünk előtt. És ne híresztelje mindenfelé a kínos történéseket.
Hatice: Megfenyegettél. Te híresztelnéd. Nagyuram azzal zsarolt engem, hogyha Nigar nem maradhat vele, világgá kürtöli a dolgot és szégyenbe hoz.
Hürrem: Én ilyet soha ki nem jelentettem.
Szulejmán: Akarod, hogy ide hívjuk Musztafa herceget? Csak mert ő is ott volt, amikor ez elhangzott.
Hürrem: Én csupán annyit mondtam, hogy egyedül az uralkodó dönthet az ügyedben. S hogy várjuk meg a hazatérését.
Szulejmán: Elég! Ez nem lehetett indok, Hürrem. Ennek a nőnek egyszerűen nincs helye a palotában.
Hürrem: Akkor Ibrahim pasát is ugyanúgy elküldheted. A hűtlenséghez legalább két ember kell, és ő az egyik. Miért csak Nigar a hibás? Hol az igazság?
Szulejmán: Neked külön is megmondtam, ugye? Ez az eset Hatice és Ibrahim dolga. Még én sem avatkoztam bele, úgyhogy te hogy mertél?
Hürrem: Nagyuram...
Szulejmán: Elegem van már az állandó ellenségeskedésből! Sürgősen hagyjatok fel ezzel! Mostantól nyugalmat akarok. Semmi másról nem szól az életem ebben a palotában, minthogy a ti nyavajgásotokat hallgatom. Ez volt az utolsó alkalom!
Hürrem: Nagyuram...
Szulejmán: Tűnj előlem! - Ne nézz így rám! Ez rád ugyanúgy vonatkozik. Menj haza és tedd rendbe az életedet. Nigar büntetését pedig majd én meghatározom.
Hürrem: Ibrahim pasa. Hogy is mondják? Rossz pénz nem vész el...
Ibrahim: Igen, mondják. Köszönöm. Sokáig én is így voltam Iszkender Cselebivel, mert folyton feltűnt. De végül egy sajnálatos ügy kapcsán, a katonai díván elítélte és kivégezték.
Hürrem: Mifelénk is vannak sajnálatos ügyek és díván, ami azokat tárgyalja. Nem merültél feledésbe.
Ibrahim: Ennek örülök. Csakhogy azokat én hívom össze és ítéleteiket én hozom. Ez még mindig nem tudatosult benned?
Hürrem: Merész szavak egy olyan embertől, aki két vasat tart a tűzben - ha már szólások.
Ibrahim: Te is tudod, hogy ezen már túl vagyok. És soha senki előtt nem tagadtam egy árva szóval sem. Az uralkodó pedig ezt bocsánatával díjazta. Mert hogy mindnyájan követünk el hibákat az életünkben. Ez alól még ő sem kivétel.
Hürrem: Megint túl biztos vagy magadban. Miből gondolod, hogy ilyen pótolhatatlan vagy?
Ibrahim: Mert itt nincs hozzám hasonló. Az asszonyok jönnek-mennek. Egy fővezír ritkán. Jut eszembe, mintha olyasmit hallottam volna, te is pótolható vagy.
Hürrem: Nem újdonság, hogy rólam mindenfélét mondanak.
Ibrahim: Igen, de a pletyka alapja sokszor az igazság.
Hürrem: Akkor tudsz Nigarról is, gondolom. Én mindent elkövettem, hogy megóvjam, de eddig ért el a kezem. Hatice szultána ugyanis ebben a percben kér engedélyt a kivégzésére.Ezt akadályozd meg pasa, ha tudod.

*Szulejmán ítélete szerint Nigart ki kell házasítani, mert mennie kell a palotából.
*Hürrem parancsba adja Sümbülnek, hogy legyen résen és figyelje az aranyutat.
*Helena bízik Musztafa visszatérésében. Az eltelt idő alatt az apja egyre nagyobb adósságot halmozott fel Abbasz agánál, aki követeli vissza azt. Viszont tud egy megoldást, amivel az idős férfi kiválthatja a tartozását: "Eltörlöm és még fizetek is cserébe. Olyan járadékot kapnál, hogy életed végéig vidáman megélhetnétek belőle." - cserébe Helenát kéri.
Ibrahim: Bemutatom a méltóságos Musztafa herceget.
Yahja: Már volt szerencsém veled találkozni. Köszöntelek, uram.Igaz nem mostanában.
Musztafa: Ismerlek? Honnan? Mikorról?
Yahja: Még a német hadjárat idejéről, hercegem. Bali bég engem rendelt melléd testőrnek. Az egyik felderítő úton támadás ért minket. Sajnos én súlyosabban megsérültem,í gy a helyzet megfordult. Te lettél az én testőröm.
Musztafa: Yahja a másik neved? Taslicali Yahja. Inkább én köszönhetem neked az életemet. Elém vetetted magad. Már emlékszem. Úgy sebesültél meg.
Yahja: Csak a dolgomat tettem, hercegem.
Mihrimah: Gyönyörű ez a nyakéked.
Mahidevran: Nagyon köszönöm. A tiéd is. Velem tartasz a belső kertbe?
Mihrimah: Most nem tudok. Sajnos. De mielőtt elmész, mindenképp megkereslek. Csak hogy elbúcsúzhassunk.
Mahidevran: Az uralkodó még nem rendelt magához? Tégy róla, hogy észrevegyen.
Firuze: Ne aggódj, szultánám. Engem nem könnyű elfelejteni.
Mehmet: Nem vagyok trónörökös, anyám.
Hürrem: Nagyon is az vagy már, Mehmet. És az eskü, amit majd a beiktatáson tenni fogsz, az első lépés a trónra vezető úton. Hogy Musztafa idősebb nálad ,mit sem számít, hidd el. Mert uralkodni az erősebb és nem az idősebb tud. Ezt alaposan vésd az eszedbe. Te pedig erősebb vagy nála. Közeleg a nap, hogy átvedd az ő helyét. Értesz?
Szulejmán: Mehmetem. Drága fiam. Allahnak hála megéltem ezt a napot. Beszéltem a tanítóiddal. Egytől egyik dicsérnek téged. Nagyon büszke vagyok rád. Mit adhatnék te neked?
Mehmet: A világ leghatalmasabb uralkodójának a fia vagyok. Mi egyebet kérhetnék?

Mehmet: Allahért. A birodalomért. Küzdj!
Janicsárok: Küzdj!
Mehmet: Harcom a harcotok. Kardom a kardotok. Erőm az erőtök. Szívem a szívetek. Hitem a hitetek. Harcomat életetekért. Kardomat a Birodalomnak ajánlom. Erőmet célotokért, szívemet szenvedélyetekért. Testemet és lelkemet a Mindenhatóért. Ezennel ünnepélyesen fogadom, követem az uralkodót és életem árán is védem. Az igazság nevében. A becsület nevében szolgálom őt. Küzdj!
Janicsárok: Küzdj!
Janicsár aga: Azok ellen, kik Mohamed tagadói. Azokkal, kik Mohamed gyermekei. Azok ellen, kik átkozottak. Azokkal, kik áldottak. Azok ellen, kik koszosak. Azokkal, kik tiszták.
Szulejmán: Az egek és földek igazságáért.
Mehmet: Kardom által szeljenek szét. Szívemet hasítsa ketté a nép, ha fogadalmamat megszegem.
Mihrimah:J ó képű volt, igaz?
Firuze: Kire mondod, úrnőm?
Mihrimah: Nyilván Mehmetre.
Forrás:
www.facebook.com/muhtesemyuzyil.hun AK. all@rights reserved
A jegyzet engedély nélküli felhasználása vagy forrásoldal nélküli másolása tilos!
Következő rész:2015.08.05 21:20-kor az RTL Klubon!