Szulejmán 3. évad 130. rész (2015. 07. 03.)

*Fatma nehezményezi, hogy Musztafa nem úgy bánik vele, mint régen...

Mahidevran: Mi az, már nem is köszönsz nekem?
Hürrem: Nem vettelek észre. Beleolvadsz a sötétbe.
Mahidevran: Érthető, hogy elkeseredett vagy. Megint egy nehéz időszakod jön.
Hürrem: Tedd meg, hogy inkább nem szólsz hozzám.
Mahidevran: Még nevét is tudom a bajodnak. Nadja. Nem tulajdonítasz neki jelentőséget, mondtad, de az uralkodónak, akkor is kedves. Olyannyira, hogy indulása előtt felkereste őt külön is.

Hürrem: Kívánom, hogy legnagyobb örömödet ebben éld ki.
Mahidevran: Másban már te sem fogod. Utolért téged is a mellőzöttség kínja.
Hürrem: Mahidevran, engem semmi nem kínozhat. Tudod, hogy miért? Mert én maga vagyok a fájdalom.

Nadja: Miért csináljátok? Legalább ennyit mondj. Egyszerűen nem értem az egészet.
Firuze: Nadja, ne sírj, kérlek. Ígérem, hamarosan vége ennek, újra köztünk lehetsz.
Nadja :Mikor hamarosan?
Firuze: Beszélek Hürrem szultánával. Elmondom, hogy mi az igazság. Hogy én vagyok az a nő, akit keres. Nem hagyom, hogy miattam bajod legyen, azt nem tűröm el.
Nadja: Úgysem tehetsz ellene semmit.
Firuze: Az uralkodó kedvenc ágyasaként már tettem is. Afife asszonynál elértem, hogy megvéd.
Nadja: És veled akkor mi lesz?
Firuze: Engem nem kell féltened.
Nadja: Firuze, olyan rendes vagy hozzám.

*Afife asszony dühös, mert Firuze meglátogatta Nadjat.
*A baklavába kevert altatótól - mindenki mély álomba zuhan a háremben. Sümbül és Gülsah pedig tesznek arról, hogy Nadja végleg eltűnjön a háremből. Másnap reggel az egyik lány észreveszi, hogy Nadja "felakasztotta" magát.

Ibrahim levele Haticenek ...

"Én megtört lelkemnek elveszített vágya, fájó szívemnek éltető ereje. Testet öltött bennem a végtelen bánat, az egykoron szárnyaló főnix madár most a porban vergődik. Én kedvesem, én szultánám. Szerelem ez? Szerelem a javából. Bár tudom, most átkozottnak látod, eddig időtlennek vélt sodrását a pokolba kívánod. Mert vakon követted, nem félve árnyékos oldalát és ő mégis oda juttatott. Pedig nem úgy van, hogy a szerelem adja a fényt... Nem tőle lesz felhővé a víz, majd vízzé a felhő... Nem általa jut minden a földre... Nem általa hatol élet a magba, hogy azután virággá sarjadva, gyümölcsét leakasztva elénk tegyük közös asztalunkra... Én kedvesem, én szultánám. Szerelmünknek csírája bennem ma is megvan, csak földje újra fényre vágyik, vízre s a napra, hogy megint gyümölcsöző virággá sarjadva, visszatérjen régóta üresen álló asztalunkra. Hisz nincs akkora vihar, nem lehet oly nagy csapás, ami a mindenség éltető erejét megállíthatná, hogy azokkal a szerelmet pokollá változtatná. Én megtört lelkemnek elveszített vágya, fájó szívemnek éltető ereje. Testet öltött bennem a végtelen bánat, az egykoron szárnyaló főnix madár most a porban vergődik. Én kedvesem, én szultánám. Szerelem ez? Szerelem a javából. Bár tudom, most átkozottnak látod."

*Mahidevran értesíti Musztafát a háremben történtekről, de a herceg nem hajlandó szembeszállni ez miatt Hürremel.
*Hatice letámadja Hürremet a Nadjával történtek miatt, majd felpofozza Gülsaht - végül megfenyegeti Hürremet, hogy egy levélben mindenről beszámol az uralkodónak.
*Ibrahim dühös, amiért Ulama pasa vereséget szenvedett Tahmas seregeivel szemben (kétszer annyi túlerőben voltak a perzsáknál).

Ibrahim levele Szulejmánnak ...

"E világnak mindenható ura, padisahom. Tisztelettel és örömmel jelentem, hogy Tebriz immár az Oszmán Birodalom része. Tahmas seregeivel gyáva módon megfutamodott, mintsem kiálljon ellenünk, és így a várost sértetlenül elfoglalhattuk. A szakadárt viszont üldözni fogjuk, míg méltó büntetését el nem nyeri."

Követ: Ibrahim pasa miután elfoglaltuk a várost elrendelte, hogy a jövőben szultánnak szólítsák.

Szulejmán: Ha ez igaz is, hogy merészelsz szót emelni az oszmán állam legmagasabb tisztje ellen?! Ki mondta ezt?! Ki kérte, hogy ilyen jelents?! Senki sem vádolhatja meg az,t aki mindenben engem képvisel! Kiváltképp te nem! Vezessétek el! Jutalma vesztőhely legyen!

*Szulejmán lefejezteti a hírnököt...

*Hatice biztos benne, hogy Nigar halott - ezért teljesen ledöbben, amikor meglátja őt a háremben.

Hatice: Nigar!

Nigar: Parancsolj, úrnőm.

Hatice: Hogy lehetséges? Miféle ördögi szerzet vagy?

Hürrem: Engedelmeddel szultánám. Hallottam, hogy fogságban tartod, s hogy kivégeznéd. Kötelességemnek éreztem segíteni rajta. Ezért inkább magam mellé rendeltem, így mától újra engem szolgál.

Mahidevran: Azonnal távolítsd el ezt a nőt a palotából, Hürrem!
Hürrem: Miért tennék ilyet?

Mahidevran: Mert nincs helye köztünk. És mert korábban én magam küldtem el a palotából. Véglegesen.

Hürrem: Rémlik valami. Szerintem bűnhődött éppen eleget. Veled ellentétben. (Hürrem bejegyezteti Sümbül-el Nigart a hárem könyvébe)

Gülfem: Ehhez nincs jogod szultánám! A vétke főbenjáró!

Hürrem: Bárkit bevehetek a hárembe. Te is tudod. Ami pedig a bűnét illeti, vesd össze Fatmáével. Az életemre tört, be is vallotta, mégis közöttünk van. Másnak mi járt volna?

Mahidevran: Úrnőm, ezt nem tűrheted! Csinálj valamit!

Hatice: Mindenki menjen ki!

Hatice: Meddig akarod még ezt csinálni, Hürrem?! Nem ártottál nekem éppen eleget?!

Hürrem: Nem én kezdtem a háborúskodást, szultánám. Te szeretnél annyira eltávolítani.

Hatice: És meg is van hozzá minden jogom! Ha ellenem vagy, birodalom ellen is, amiért száműzés jár. Önkényeddel az egész családot hívod magad ellen ki!

Hürrem: Nem vezérel semmiféle önzés. Sőt, azzal, hogy rámutattam urad gyengéjére, inkább szívességet tettem neked. De te valamiért rajtam állnál bosszút a hűtlensége miatt. Nyilván jó ürügy vagyok, így sokkal könnyebb a megbocsátás.

Hatice: Hogy Ibrahimmal mi van közöttünk éppen, ahhoz a világon senkinek semmi köze! Legfőképp pedig neked nincs!

Hürrem: Én jó ideje nem is foglalkozom ezzel...

Hatice: Mi másért vennéd vissza Nigart a hárembe?!

Mahidevran: Légy átkozott, Nigar! Nem sül le a bőr a képedről?! Semmi méltóság nincs már benned? Hogy süllyedtél idáig?

Hürrem: Nigar hibázott, ezt eddig sem vitattam. De a pasát hasonlóan terheli a felelősség. Így ha őt nem vádolod semmivel, Nigart se ítélheted el.

Hatice: Ezt nem te fogod eldönteni!

Hürrem: Zokon ne vedd, de nem is te. Ez az uralkodó hatáskörébe tartozik. Kénytelenek leszünk kivárni, amíg hazajön.

Hatice: Azt hiszed, eltűröm, hogy az a nő addig itt legyen közöttünk?!

Hürrem: Már a puszta látványa is fájó, ugye? Ezért is akartad csendben kivégezni. Mert valahányszor megpillantod, a pasa hűtlenségét juttatja eszedbe. Elgondolkodtál már azon, ha esetleg megint őt választja, az volna csak a kellemetlen állapot. (Hatice meg akarja pofozni Hürremet, de nem sikerül neki) Rám senki nem emelhet kezet! Már nem egy ágyassal állsz szemben. Azok az idők rég elmúltak - bánatodra. Bőven van annyi hatalmam, mint teneked és tudok is vele élni.

*Ibrahim csapdába csalja Iszkender Cselebi embereit és felkötteti őket.

Hürrem: Ahogyan az várható volt, Hatice szultána megbocsátott Ibrahimnak. Így ha a pasa hazatér, gondolom, újra kezdik az életüket. Persze ez nyilván a hadjárat függvénye is még. Lényeg az ,hogy egyedül te jártál rosszul.

Nigar: Mit akarsz ezzel mondani, úrnőm? Egyáltalán minek kellek ide? Hatice szultána bosszantására? Velem akarod kedvét szegni?

Hürrem: Igen, így is lehet mondani. Ők is mindent elkövetnek, hogy nekem ártsanak. Egyértelmű szándékuk innen eltávolítani.

Nigar: Nem kellett volna Hatice szultánának kiadni a titkunkat.

Hürrem: Értsd meg, nem volt választásom. Ibrahim pasa csapdába csalt, valahogy ki kellett másznom. De mint látod, azt már nem hagytam, hogy megöljenek, Nigar. Sajnálom, hogy nem korábban mentettünk ki, de nem tudtunk. Viszont életben vagy, ez mentségemre szól. Bízz bennem és minden a régi lesz.

Nigar: Bocsáss meg, szultánám. Félek, én már nem tudok senkiben sem bízni.

Musztafa: És mit gondolsz az új világról, amit Piri Reis nem rég megrajzolt? Az óceánon túlira. Volna értelme oda elhajózni?

Barbarossa: Mindenképp, hercegem. A gyaúrok hamar belátták, hogy velünk nem vetekedhetnek, így inkább átkeltek a nagy vízen, hogy az ottan földeket fosztogassák.

Musztafa: Ezzel arra célzol, hogy hagyjuk is meg nekik a teljes földrészt? Csak mert világhatalommá nőhetnek és úgy már komoly veszélyt jelenthetnek az Oszmán Birodalomra. Pláne szövetségeseikkel.

Barbarossa: Tökéletesen egyet értek veled. Megemlítem az uralkodónak, ha visszatér a keleti hadjáratról. De tudd, akadnak olyanok az államvezetésben, akik szerint elég a terjeszkedésből. Mondván a spanyolok és Velence addig is nyugton lesz. Békén hagynak.

Musztafa: Mindenütt vannak szűk látókörű emberek. Ha előttünk a dicső Mehmet szultánt ilyenek vették volna körül, ez a föld se lenne a miénk. Szerencsére övé volt a döntés. Miként most is az uralkodóé. Hiszem, hogy apámat te meggyőzöd. Különösen, ha Ibrahim pasával összefogsz.

Barbarossa: Méltóságos hercegem, örömmel maradnék, de engedelmeddel még lenne dolgom a hajóknál.

Musztafa: Menj nyugodtan, Hizir Reis. Aztán várjuk tőled az újabb diadalokat. Legyen az utókornak még tanulnivalója...

Forrás:www.facebook.com/muhtesemyuzyil.hun AK. all@rights reserved
A jegyzet engedély nélküli felhasználása vagy forrásoldal nélküli másolása tilos!
Következő rész:2015.07.08 21:20-kor az RTL Klubon!