Szulejmán 2. évad 120. rész (2015. 04. 22.)

Hatice: Milyen egyszeri alkalomról beszélsz Ibrahim? Hónapok óta a szeretőd, ráadásul terhes.

Ibrahim: Arról, hogy állapotos én is csak néhány hete tudok. Titkolta előlem.

Hatice: Még szép, hogy titkolta. Ha beszél neked erről, mégis meddig élt volna? Hogy tehetted ezt Ibrahim? El tudod képzelni, hogy milyen érzés? Még élek feledni nem fogom.

Ibrahim: Nem szívesen emlékeztetlek rá, de te sodortál kényszerhelyzetbe. Aznap egy világ omlott össze bennem. Nem tudtam, hogyan értelmezzem. Ki vagyok én? És hol vagyok? Kinek a szolgálatában állok? Mi a szerelem? Mi a hűség? Visszatértem a kiindulóponthoz, hogy a múltam meghatároz engem.

Hatice: Kit nem? Ez a mentséged arra, hogy megcsaltál?

Ibrahim: Volt hozzá köze. Olyan időszakot indítottál el, aminek teljesen alárendeltem magam. Ám ez elmúlt. Észhez tértem és visszatértem tehozzád, kedvesem. A családomhoz, az otthonomhoz.

Hatice: Ez rég nem az otthonod, Ibrahim, sem a családod.

Ibrahim: Kedvesem...

Hatice: Nem tudom, mit higgyek, összezavarsz. Mint mondtad, alárendelted magad egy időszaknak. És akkor én mit csináltam? Tűrtem, hogy éveken át a szemembe hazudj és semmibe vegyél. Hogy szeretőd legyen, vagy nem is tudom, hogy mid. Nem Ibrahim, ez nem megbocsátható. Nincs olyan ok, ami bűnöd alól mentesítene. Kiölted belőlem az egyetlen érzést amiben valaha is hittem. A szerelmet.

Ibrahim: Kedvesem...

Hatice: Ne bánts még jobban! Soha többet nem akarlak látni. Se hallani a hangod, érezni az érintésedet. Tudod mi fáj a legjobban? Amikor az első gyermekünk meghalt és én gyászoltam magamon kívül, te Nigarral ...

* Jelentik Szulejmánnak, hogy Gülfemet megtámadták.

Szulejmán: Mi történt? Ki tette ezt veled?

Gülfem: Nem tudom. Nem láttam. Hátulról kapott el. Hogy Sümbül aga odajött arra emlékszem csupán.

Szulejmán: Kinek állhatott ez érdekében? Ha sejted, mondd el! Beszélj!

Gülfem: Nem szeretnék senkit megvádolni. Amikor fojtogatott azt mondta, hogy várhatom a halált, aki megfenyegeti Mahidevran szultánát az búcsúzhat az élettől.

Szulejmán: Mahidevran miért küldene rád támadót? Összeszólalkoztatok?

*

Szulejmán: Mi volt ez Mahidevran? Már őt is vetélytársadnak tekinted?

Mahidevran: Bocsáss meg uram, de nem értem.

Szulejmán: Ma valaki megakarta ölni Gülfemet. Elmondása szerint pedig a te parancsodra.

Mahidevran: Nem, én ilyet sosem parancsoltam. Semmi közöm a dologhoz.

Szulejmán: Akkor Gülfem asszony hazudna? Még hallotta is, hogy támadója a te nevedet említette.

Mahidevran: Cselszövés, nagyuram. Megint rám akarnak kenni egy ügyet, hogy eltávolítsanak. Nem hiheted el! Egyébként is miért tennék ilyet? Ez rágalom, uram! Csalás!

Szulejmán: Az is rágalom, hogy felélted a hárem közpénzeit? S hogy tengernyi kölcsönt vettél fel egy bizonyos pénzváltótól?

Mahidevran: Nem, ez igaz.

Szulejmán: Megfenyegetted, hogy ne merje elmondani.

Mahidevran: Nagyuram, kérlek...

Szulejmán: Tartottam tőle,hogy megbánhatom a kinevezésedet. De szerettem volna neked adni még egy esélyt. Lehetőséget arra, hogy bizonyíts és rendbe hozd az életedet. Nem tudtál élni vele. Sajnos. Megvonom tőled tisztségedet.

Mahidevran: Nagyuram...

Szulejmán: Nincs több mondanivalóm, elmehetsz.

*

Mahidevran: Hürrem elérte a célját. Ezúttal olyan csapdába csalt, amiből egyedül soha nem kerülök ki. Az uralkodó felmentett, már nem én irányítom a háremet. Ibrahim, tenned kell valamit vagy mindenem oda! Ibrahim, mondd, hogy segítesz!

Ibrahim: Ezúttal nem. És többé nem is fogok. Ideje, hogy hibádnak viseld a következményeit. Belefáradtam abba, hogy folyton utánad takarítok.

*

Szulejmán (Ibrahimhoz/Mahidevrannal kapcsolatban) : Miattad hunytam szemet rendszeres hibái és gyengesége fölött. De ezúttal nem fogok. A türelmem eddig tartott. Manisaba küldöm, nem marad itt tovább! Örüljön, hogy élhet.

 Szulejmán (Ibrahimhoz) : Teher nyomja a válladat.Vagy szólj róla vagy ne mutasd. Különben hajlamos lehetek azt hinni, hogy te is titkolsz előlem valamit. Tőled tűrném el legkevésbé a csalódásokat. Szabadulj minden érzéstől, ami bántó, mert egész énedet emészthetik fel.

Mahidevran: Te csináltad? Az uralkodó lefokozott engem. A palotában sem maradhatok.

Hürrem: Nem tölt el sajnálattal. (Hürrem áll a Gülfem elleni támadás mögött.) Pláne,hogy figyelmeztettelek. Mondtam, hogy menj el önként, de nem tetted. Mindegy. Egy háborúban valakinek veszítenie kell. Viszont örülj az életednek. Amit még Manisaban elég sokáig élvezhetsz.

Mahidevran: És most mi lesz? Te irányítod majd a háremet? Ibrahim pasa nem fogja eltűrni.

Hürrem: Ibrahim pasát ez már nem érdekli. Sokkal nagyobb baja is van ennél.

Mahidevran: Mire gondolsz?

Hürrem: Hamarosan megtudod.

*

Hürrem: Ha jól sejtem, a mai éjszakát már itt töltöd. Csodálkoznék, ha Hatice szultána még látni akarna. Jó néhány éve épp ugyanitt álltunk. Emlékszel arra a napra? Meghatározó volt. Amire te úgy feleltél, hogy túl élénk a képzeletem. Ennek fényében talán kiérdemelném elismerésedet. Nem gondolod?

Ibrahim: A kitartásodért feltétlenül dicséret jár. De figyelmen kívül hagytál egy apróságot: még a csúcson vagyok.

Hürrem: Ismerd be, Ibrahim. A háborút én nyertem.

Ibrahim: Veled ellentétben én katona vagyok. És van a katonák körében egy szólás: "Amíg az ellenség kezében ott a kardja, nem nyertél csatát."  Én a helyedben ezt a győzelmet még nem kiabálnám el.

Hürrem: Hajód akkor is süllyedőben. És hiába vergődsz, hogy kiússz a partra, elnyel a víz. Igazad van, én sosem voltam katona, te viszont sosem voltál szabad. Szolga voltál mindig és az is maradsz. A helyedben tehát, nem tobzódnék.

Ibrahim monológ ...

A nevem Ibrahim. Ki a mennyet és a poklokat magában hordja. Ki a benne megbúvó ördöggel cimborál, miközben legnagyobb urának szövetségese. A purgatórium kapujának őrzője a megváltásnak palotájában. Szulejmán szultán alattvalója, titkainak tudója, és azoknak elhallgató szolgája. Ki naponta látja saját temetését az uralkodó mély tekintetében. S aki asszonya szemébe nézve rohanna át a halálba, az ő boldogságáért.

*Beyhan azt javasolja Haticének, hogy bocsásson meg Ibrahimnak. Ibrahim pedig megfogadja a Matrakosnak, hogy minden megtesz azért, hogy visszaszerezze Haticet. Hatice meglátogatja Nigart és közli az asszonnyal, miután megszületik a gyermeke, lefejezik őt.

Hatice: Sokat gondolkodtam. Döntöttem. Közös jövőnk kapcsán. Véglegesen. Eszembe jutott egy régi levelem. Amikor eltávolítottak tőlem. Arra köteleztek volna, hogy más legyen a férjem, tiltva a szabad szerelem érzését. Érzem, hogy szívem vérzik, és kitéptek abból egy darabot. Testem él ugyan, de lelkem halottá vált. Ezt mondtam, ezt írtam. Most is ezt érzem. De lázadni ellene már nem fogok. Nem esem újabb hibába. Elfogadom a sorsomat. Fejet hajtok a teremtő kívánalma előtt. Elválok tőled Ibrahim!!!!

 *

Szulejmán: Mostantól a hárem vezetését terád bízom ..

Ej,én éltető erőm ...
...levegőm, támaszom széles e világon, s azon túl ...
Onnan-e szépség, honnan-e tűz? Lángolásod.
Mintha csak borostyánba ágyazódott volna sugárzó arcod ...
Micsoda haj, micsoda fürtök, micsoda hullámok ...
...elmémet betölti egészének kelleme.
Mily felséges aroma, mily végzetesen igéző ...
Könnyeim sem moshatnák el csábító illatát ...
Nincs olyan íz, nincs zamat, mi hozzá fogható ...
Muhibbit nem is tarthatta szótlanul ...
Micsoda kincs, micsoda ék a mindenség.

*

Hürrem monológ

A nevem Alexandra Larossa. Egy erőszakkal elragadott ruténiai lány. Rabszolga, akit a Dnyeper folyótól a Fekete-tengerig hurcoltak, hogy az oszmán állam tulajdona legyen. Nincstelen, aki ideérve apját, anyját, testvérét elveszítve azért fohászkodott csupán, hogy a teremtő kegyes legyen hozzá, és újra egyesítse családjával, odafent a mennyekben. Alexandra, kinek gyermeki énje egyetlen nap alatt odalett, mikor a sors e kegyetlen és keserű világba vezérelte, azt követelve, hogy feleljen meg ennek a próbatételnek. A nevem Alexandra Larossa. Ki a bánatban senkivel nem osztozott. Mély kutakba vetette fájdalmát, a tengerbe szórta, hogy a hullámok elragadják. Majd nevetéssel dacolt minden őt ért sérelemért, hogy könnyeit egyedül családjáért hullajthassa. Megfogadva, hogy egyszer szultánát csinál a rabszolgalányból. S lám, itt vagyok, immár a leghatalmasabb úrnőként. A fényességes Szulejmán szultán palotájában, s a hely, az ország mit egykor felégettem volna, mostanra otthonommá lett. A bosszút pedig mely annyi ideig szívemben lángolt, most felváltotta a büszkeség és a kiváltság. A nevem Hürrem. Szulejmán szultán szolgájából lett ágyasa, szultánája, öt gyermekének anyja. Isten előtti hitvese. Támasza, fénye, létezése az ő szavával; mindensége. Ki teljesítette fogadalmát és ezzel elmondhatja, hogy kiállta a próbatételt. A nevem Hürrem. Mehmet, Mihrimah, Selim, Beyazit, Cihangir áldott anyja. Haseki Hürrem Sultan. Gyermekeim; nektek újítom meg eskümet. Egykoron szavamat adtam, hogy mindenki, aki előtt valaha fejet kellett hajtanom, kinek a kaftánja szélét csókoltam, aki szégyenbe hozott, aki fájdalmat okozott nekem vagy a szeretteimnek, egy napon előttem fog fejet hajtani, és megfizet az ellenem elkövetett bűneiért. Saját kegyetlensége eszközével, mert semmilyen irgalmat nem ismerve borítom be őket lángjaimmal és vetek véget eddigi uralmuknak. Ahogy ma a háremet, úgy holnap a világot irányítom majd.

Forrás:www.facebook.com/muhtesemyuzyil.hun AK. @all right reserved

Forrás: Saját megjegyzések és a sorozatból leírt párbeszédek...

A jegyzet engedély nélküli felhasználása vagy forrásoldal nélküli másolása tilos!