Ramadán, a kulináris ünnep
Igen, a muzulmán böjti hónap a nagy és ünnepi étkezések ideje is. Persze csak napnyugtától napkeltéig. Pláne ilyenkor kulináris fieszta, amikor a Ramadán nyárra esik, és alig néhány óra jut csak arra, hogy az emberek magukhoz vehessenek annyi ételt és italt, amennyivel átvészelhetik a következő napot a nem egyszer 40+ fokban. Vannak kifejezetten ramadáni fogások is – a Közel-Kelet szinte mindegyik országában más és más.
Ilyenkor a legnagyobb kihívás a Ramadán, aminek az időpontja mozog, vagyis évről évre változik, amikor az év leghosszabb napja is beleesik. Napnyugtától napkeltéig (a hagyomány szerint attól a pillanattól kezdve, amikor egy fekete cérnaszálat már meg tudsz különböztetni egy fehértől, egészen addig, amikor már nem tudsz) tilos az evés-ivás, a dohányzás vagy éppen a szex.
Ilyenkor bizony nem nagyon működnek a hivatalok, ügyeket intézni szinte reménytelen a muszlim országokban.
Kétféle étkezés van Ramadán idején: a napi böjtöt megtörő iftár és a kora hajnali, következő napra felkészítő szohur. Az első nagy, közös esemény: összegyűlnek a családok és a barátok, gyakran minden este más-más háznál terítenek. A szegényeknek pedig hosszú asztalokat állítanak fel az utcákon-tereken, ezekre adományokból kerül étel. Mert a Ramadán a zakat, vagyis az alamizsna ideje is. A cégek is szerveznek iftárt a dolgozóknak, politikusok a választóknak. De van, ahol a szohur is nagy társasági esemény: voltam olyan, éjfél után kezdődött, több száz fős szohur-partin is, ahol a roskadozó asztalok közé tradicionális viseletbe öltözött lovas ügetett be az egyik kairói Four Seasons báltermébe, a vendégek elkápráztatására.
Ilyenkor sokkal nagyvonalúbbak az étkezések, mint máskor. Vannak hagyományos ramadáni édességek, méztől csöpögő vagy éppen egyszerű, szezámmagos, pisztáciás sütemények, amelyeknek ez a fő szezonja. Hagyományosan tejjel és datolyával kezdődik az első étkezés, hisz ezt fogyasztotta Mohamed próféta is. De Marokkóban például többnyire harirával, paradicsom alapú, nem egyszer datolyás, csicseriborsós, citromos, fűszeres zöldséglevessel törik meg a böjtöt, és datolyás, mézes, szezámos sütiket rágcsálnak hozzá. Tunéziában brik és csorba kerül ilyenkor első fogásként az asztalra: az előbbi olajban sütött, sajttal, tonhallal, tojással töltött tészta, az utóbbi pedig leves. Irakban a madguga az, ami nem maradhat el, a pisztáciás, diós, ánizsos és korianderes datolyatorta. Egyiptomban és a Földközi tenger partvidékén, vagyis a levantei tájakon a katajef nagyon népszerű: ez is olajban sütött tészta, sajttal vagy darált dióval, pisztáciával, mandulával töltve. És persze ott van mindenhol a verhetetlen kombó, a görögdinnye sajttal. Amit aztán a mezék, a falatkák, a főételek és desszertek hosszú sora követ. Mint általában az étkezéseknél a Közel-Keleten.
Forrás: turkinfo.hu, globoport.hu
Fotó: online
