Mihrimah és a lánya - Újabb részlet a Szulejmán szívéből

1566. szeptember 8., Isztambul

Nyolc évvel Hürrem halála után a Török Birodalom és valószínűleg az egész világ leggazdagabb asszonya, Mihrimah szultána, a felséges Szulejmán leánya nyugtalanul sétált palotája nagyobbik belső kertjében.

– Úrnőm, valaki áll az ajtóban – figyelmeztette az eunuch.

Mihrimah felnézett, és valóban, a kert túlsó végében, a márványoszlopok között egy karcsú, ragyogó, narancssárga ruhát viselő alak várakozott. Azonnal felismerte a leányát, Hümasah szultánát. Odasietett hozzá. A lánya mélyen meghajolt, de utána örömmel fogadta anyja ölelését. Régebben nem volt ilyen jó kettőjük viszonya, ám mostanra ez a szegény teremtés is számos megpróbáltatáson ment keresztül. Mihrimah bevezette egy jól fűtött lakosztályba.

Hümasah arcán könnycseppek csillogtak. Hosszasan panaszkodott arról, hogy milyen nyomorúságosan érezte magát. Özvegy volt ő is, mint az anyja.

– Ennyire megviselt a férjed halála? – kérdezte együtt érzőn Mihrimah. – Ne legyél szomorú. Meggyászolod, de aztán lesz új férjed. Hiszen még fiatal vagy. Alig huszonöt éves.

Nem sikerült megnyugtatnia a gyermekét. Hümasah felkapta a fejét, és gyanakodva nézett az anyjára.

– Ugye nem akartok újra valamilyen vénemberhez feleségül adni? – kérdezte elhaló hangon. – Nem akarok úgy járni, mint szegény Eszmehan.

– Miért? Mi baja Eszmehannak? Az unokatestvéred boldogan él. Övé Isztambul harmadik legfényűzőbb palotája. A férje befolyásos ember. A nagyvezír.

– Az a befolyásos ember Magyarországon van, nagyapám oldalán. Nem is törődik szegény feleségével.

– A magas rangja nagy felelősséggel jár. Szokoli Mehmed birodalmunk hűséges szolgája.

Vigasztaló szavaival semmire sem ment. A lánya most már hangosan zokogott. Az anyja nyakába borult.

– Elegem van a magányból. Férfi nélkül üres a palotám.

– Te egy szultán unokája vagy. Sorba fognak állni érted a férfiak. Olyan férjed lesz, amilyet csak szeretnél.

– De mikor?

Mihrimah gyanakvó pillantást vetett a lányára.

– Csak nem vagy szerelmes?

– De igen – felelte elszántan Hümasah. Arrébb húzódott az anyjától, és büszkén kihúzta magát.

– És kibe, ha szabad kérdeznem?

A fiatalabb nő lesütötte a szemét.

– Feridun bégbe.

– Ó – mondta Mihrimah. Pontosan tudta, hogy kiről beszél a lánya.

– De ő nem szeret. Én pedig belehalok ebbe!

– Ne ess kétségbe, leányom. Ha tényleg ennyire szereted Feridun béget, akkor talán arra is megvan a mód, hogy magad felé fordítsd a szívét.

– Miről beszélsz, anyám? – kérdezte döbbenten Hümasah. Mihrimah először körülnézett, és csak azután válaszolt.

– Szerelmi bűbájról – mondta halkan. A lánya úgy megdöbbent, hogy mindkét kezét a szája elé kapta.

– Te az ilyesmihez is értesz?

– Bizony.

– Kitől tanultad?

– Sztára Górától.

– Hürrem boszorkányától?

– Igen, tőle. Csodálatos, nagy tudású asszony volt. Amikor az anyám nem ért rá, sokszor foglalkozott velem.

– De hát a varázslás tiltott dolog. Halál jár érte, ha kiderül.

– A boszorkányok művészetének nagy részében nincsen semmi mágia. Sőt, igazából azt hiszem, hogy mágia nem is nagyon létezik. Ezek a bölcs asszonyok azonban nagyon jól ismerik az emberi jellemet. Azért tudják elérni a céljaikat.

– De az a varázslat, amiről beszéltél, elég erős ahhoz, hogy Feridun belém szeressen?

– Biztosra veszem, hogy igen.

– De te miért foglalkozol ilyesmivel?

– Tudod, leányom, az apád, Rüsztem pasa – Allah legyen könyörületes a lelkéhez – kemény, hideg szívű ember volt. Boldogtalan voltam, amikor hozzá kényszerítettek. Őt csak a hatalom érdekelte. Engem kicsit sem szeretett

– magyarázta Mihrimah. Komoran elmosolyodott. – Legalábbis kezdetben. De aztán!

– Mi történt?

– Nem voltam hajlandó olyan férfival ágyba bújni, aki nem szeret. Hogyan élhettem volna éveken, évtizedeken át együtt azzal, akinek semmit sem jelentek? Használtam, amire Sztára Góra megtanított. Rüsztem pasa teljesen a kezembe került. Annyira belém habarodott, hogy szinte a tenyeremből evett. Ilyen a nők művészete. A leghatalmasabb férfit is irányítani tudjuk.