Különleges mesterségek, különleges alakulatok a Topkapiban
Ottaviano Bon a Topkapi Palotáról szóló leírásaiban három egymást követő kaput említ, amelyek a palota belső részeihez vezetnek. Ez a Szultánkapu, a Középső Kapu és a Boldogság Kapuja nevet viselik. Az első és a harmadik kapu között található a Birun, a Külső szultáni udvar. Itt helyezték el a külső szolgálatot végzőket. Kik is voltak ezek?
A legfőbb orvoshoz tartoztak az udvari orvosi testület tagjai, amelyben nemcsak mohamedán, hanem számos zsidó orvos is dolgozott. Másik csoportba négy különleges megbízott (emin) tartozott, akik saját személyzettel rendelkeztek. Az volt a feladatuk, hogy a szultán udvartartását irányítsák.
- A városi megbízott (sehr-emini) volt a felelős a fővárosban lévő összes szultán tulajdonában lévő épület felügyeletéért, építéséért, karbantartásáért és fenntartásáért. Ő felelt az udvartartás költségvetésért, élelmezésért, ruházatért és egyéb szükségletek kielégítéséért. Hozzá tartozott a főépítész, vízfelügyelő, raktár felügyelő és a fenntartást ellátó egyéb hivatalnokok.
- Egy másik emin a pénzverde felelőse volt (darphanc emini), ő a köz és a palota szolgálatában is állt. A 17. században a pénzverde a palota területén kapott helyet, közel a Szultánkapuhoz.
- Két megbízott foglalkozott az udvari konyhákkal és az udvari istálló takarmányozásával. A külső szolgálatot végzők közül a legfontosabb szerepük volt a „szultáni kengyel agái”-nak (agajan-i rikab-i hümajun). A kengyel már a szeldzsuk idők óta a hatalom jelképe volt a török birodalomban. A „kengyel agái” címüket a szultáni udvarhoz fűződő kapcsolatuknak köszönhették. Kiváltságokkal rendelkeztek, ők tarthatták a kengyelt és a gyeplőt, amikor a szultán fölszállt a lovára. Később ettől sokkal több és eltérőbb feladatokat is kaptak az udvarban.
Hódító Mohamed Kánunnáméjának felsorolása szerint ide tartozott: a janicsáraga, az udvari lovasság hat regimentjének agái, és a tüzérek, vértesek agái is. A kengyel többi agája közvetlenül a palota szolgálatában állt. Ilyen volt: a zászlóvivő (mir-i alem), a kapuőrök főnöke (kapidzsi) és helyettese, az istállómester (mirahor) és a legfőbb testőr (csaus-basi), a főasztalnok (csanigir-basi) és a fősolymász (csakirdzsi-basi). Nem tartoztak a kengyel agáihoz a müteferrikák és a baltadzsik sem.
A müteferrikák a magas rangúak fiai közül kerültek ki és egy elit gárdát alkottak, akik a szultán személyes kíséretéhez tartoztak. Díszes volt az öltözékük, mindegyiknek volt csatlósa, akik rabszolgák voltak. A müteferrikák gyakran fontos küldetést is betöltöttek. A baltadzsik vagy más néven baltások eredetileg harcosok voltak, de amikor Konstantinápolyt bevették palotaőrök lettek belőlük. Egyik részük a Régi szerájban, másik részük az Új szerájban teljesített szolgálatot. Akik a Topkapi-szerájt védték kiváltságos helyzetben voltak, mert az ő feladatuk a hárem őrzése volt. A háremre még jogtalanul a szemét sem vethette senki sem, még ők sem. Ruházatuk különleges posztóból készült, vagy aranyzsinórból font ellenzőkkel ellátott sapkát viseltek, amelynek a két oldalán mint egy hajtincs lógott le a zsinór. Ezért nevezték őket zülüflü-baltadzsiknak, ami azt jelenti, hogy hajtincses vagy szemellenzős baltások. Egészen a 18. századig a fehér főeunuch volt a parancsnokuk.
A fent olvasottakon kívül még számtalan kisebb, különleges alakulat létezett, és olyan személyek is a külső szolgálatot végzőkhoz tartoztak, akik különféle mesterséget űztek. Kisebb alakulatba tartoztak az íjászok, a díszőrség és kíséret tagjai, hírnökök, hírvivők futárok, zenészek, zászlósok. A mesterséget űzők csoportjába a szakácsok, pékek, szabók, vargák, mosó- és takarítószemélyzet, de ide tartozott még számtalan iparos és kézműves is akiknek a munkájára nagy szükség volt a palotában.
Forrás,Fotó: nokorszak.hu
