Minden, amit eddig nem tudtunk Ibrahim pasáról
Pargali Ibrahim törökül Pargali Damat Ibrahim Paşa, ragadványneve életében a Makbul (kegyenc), halála után pedig Maktul (áldozat) volt (Parga(en), 1493 – Isztambul, 1536. március 15.) oszmán nagyvezír I. Szulejmán uralkodása alatt 1523 és 1536 között, azon kívül Szulejmán sógora, miután nőül vette annak húgát, az özvegy Hatidzsét.
A görögországi Pargában született keresztény családban. Etnikai hovatartozása nem ismert, feltételezések szerint albán, görög, de szóba került az olasz (genovai) eredet is. Az apja halász volt. Hatéves korában elrabolták a kalózok, és elszakították szüleitől, majd eladták. Rabszolgaként abban a palotában élt, ahol az oszmán hercegeket nevelték.
Ibrahim ezért iszlám nevelésben részesült, komoly tanulmányokat folytatott, nyelveket tanult, és művelt ember lett belőle. Szulejmán "bizalmasa" volt, olyannyira, hogy ugyanabban a lakosztályban nőtt fel, ahol a trónörökös, és csak egy folyosó választotta el a szobáikat egymástól, de sokszor még ugyanabban az ágyban is aludt Szulejmánnal.
I. Szelim udvarában nevelkedett, és Ibrahim segítette a trónörökös Szulejmánt, aki azonos korú volt vele. 1520-ban Szulejmán trónra lépésekor sok fontos pozíciót kapott, és a fiatal szultán első főembere lett. Ibrahim számos diplomáciai találkozón és a politikában érvényesítette megszerzett tudását. Szulejmán támogatta őt, segítette az előrejutását, olyannyira, hogy Ibrahim arra kérte Szulejmánt, hogy ne támogassa őt annyira, mivel félt, hogy felkelti a többi vezír féltékenységét, akik hasonló magas pozíciókat szerettek volna megszerezni maguknak. Szulejmántól hercegi rangot és a városi helytartó címét kapta.
Szulejmán, a „törvényhozó” 1520. szeptember 30-án történt trónra lépése (ami az „oszmánok aranykoraként” vonult be a birodalom történetébe) után Ibrahim előbb a hárem fehér eunuchjainak, azután a szultáni magánkamarának, később a solymászoknak a vezetője lett, végül pedig a „Nagyúr” legfőbb tanácsadója és nagyvezíre. Így nem egy esetben a magyarországi háborúk kérdésének eldöntése is nagyrészt az ő kezében volt.
1521-ben részt vett Nándorfehérvár (Belgrád) elfoglalásában, majd az 1522-es egyiptomi expedícióban. Feladata a közrend biztosítása volt, megkapta az egyiptomi beglerbég címet. Számos reformot hajtott végre Egyiptomban. 1522-ben részt vett Szulejmánnal Rhodosz elfoglalásában.
1524-ben feleségül vette a szultán Hatice nevű lánytestvérét. Pirî Mehmed Çelebi pasát, a török nagyvezírt az ő parancsára mérgezték meg, akit így állított félre az útból.
Palotája, mely az egykori Konstantinápolyi Hippodrom közelében volt, ma történelmi múzeum. Pargali művelt és finom ember volt, kedvelte a zenét és a művészeteket. Kiváló diplomataként európai államokkal épített ki kapcsolatokat, neki köszönhető a Franciaország és az Oszmán Birodalom közötti hosszú időn át tartó jó viszony.
Szulejmán, a „törvényhozó” 1520. szeptember 30-án történt trónra lépése (ami az „oszmánok aranykoraként” vonult be a birodalom történetébe) után Ibrahim előbb a hárem fehér eunuchjainak, azután a szultáni magánkamarának, később a solymászoknak a vezetője lett, végül pedig a „Nagyúr” legfőbb tanácsadója és nagyvezíre. Így nem egy esetben a magyarországi háborúk kérdésének eldöntése is nagyrészt az ő kezében volt.
1521-ben részt vett Nándorfehérvár (Belgrád) elfoglalásában, majd az 1522-es egyiptomi expedícióban. Feladata a közrend biztosítása volt, megkapta az egyiptomi beglerbég címet. Számos reformot hajtott végre Egyiptomban. 1522-ben részt vett Szulejmánnal Rhodosz elfoglalásában.
1524-ben feleségül vette a szultán Hatice nevű lánytestvérét. Pirî Mehmed Çelebi pasát, a török nagyvezírt az ő parancsára mérgezték meg, akit így állított félre az útból.
Palotája, mely az egykori Konstantinápolyi Hippodrom közelében volt, ma történelmi múzeum. Pargali művelt és finom ember volt, kedvelte a zenét és a művészeteket. Kiváló diplomataként európai államokkal épített ki kapcsolatokat, neki köszönhető a Franciaország és az Oszmán Birodalom közötti hosszú időn át tartó jó viszony.
A szultán ukrán származású felesége Hürrem szultána, akinek még azt is sikerült elérnie, hogy Szulejmán – felrúgva az addigi jogszokást – ünnepélyes házassági szertartás keretében nőül vegye, rávette a férjét, Szulejmánt, hogy távolítsa el a hatalomból Pargali Ibrahim nagyvezírt, ezzel akarván fia, a későbbi II. Szelim helyét biztosítani és nem akarta, hogy más is tanácsokat adhasson a szultánnak. [5][6]
Azonban Szulejmán megesküdött Ibrahimnak, hogy nem ítéli őt halálra az uralkodása alatt, így egy fatvára hivatkozott, amely lehetővé tette, hogy újra esküdjön, később Ibrahim eltávolítása előtt, annak érdekében, hogy gyerekkori barátjának esélyt adjon, hogy elhagyja az országot, még hétszer vele is vacsorázott. Később kiderült Ibrahim leveleiből, hogy ő tökéletesen tisztában volt a helyzettel, de ennek ellenére úgy döntött, hogy marad. Szulejmán végül döntött és a nagyvezírt a Topkapı palotába hívatta, ahol Pargali Ibrahim megkapta a selyemzsinórt, és ahol hagyományos oszmán módon ki is végezték.
Forrás: wikipédia
Fotó: online
