Hürrem küzdelmei - Exkluzív részlet a hamarosan megjelenő Szulejmán szíve című kötetből
Isztambul, Szulejmán háremében
Esther, Hürrem megbízható tanácsadója jelentést tett a szultán ágyasának. Most kicsit hátrébb lépett, csípőre tette a kezét, és félrehajtott fejjel alaposabban is megnézte magának a gyönyörű, fiatal nőt.
– Nem pihensz eleget, úrnőm. Felőröl téged az állandó harc itt a háremben. Folyamatosan küzdesz Hatidzse és Gülbahar ellen.
Hürrem büszkén kihúzta magát. Az arcáról eltűnt az aggodalom. Újra egy határozott, mindenre elszánt asszony állt a kira előtt.
– Igazad lehet. Itt van még Gülbahar is. Az a másik vipera! – csattant fel. Dühösen ragyogott a szeme. – Hallottál arról, hogy mi történt a Hálaadás ünnepén?
– Igen, úrnőm. Pletykáltak róla a szolgák.
– Hát nincsen titok ebben a palotában?!
– Úrnőm, a cselédek mindenütt fecsegnek. Kibeszélik a gazdáik titkait. Ezt egyszerűen lehetetlen megakadályozni.
Esther megfogta Hürrem karját, és visszavezette a kerevethez. Leültek.
– Megenged, úrnőm? – kérdezte a kira. Elővett egy gyönyörű elefántcsont fésűt. Hürrem biccentését látva mögé térdelt, és fésülni kezdte a haját. – Olyan csodálatosan ragyognak a fürtjeid!
Néhány percig csendben maradtak.
– A pletykákat felhasználhatod a saját céljaid érdekében is.
– Igazad van – mondta Hürrem. – Ez nagyon is jó ötlet.
Megpróbált hátrafordulni Esther felé, de tanácsadója nem engedte. Nyugodt, lassú mozdulatokkal tovább fésülte úrnője haját.
– A fiaim nem lehettek ott a férfiak ünnepén. Ez már önmagában is baj. Az meg külön feldühített, hogy Musztafa herceget, annak a ribancnak a fiát mindenki igazi férfiként kezelte. A drágalátos anyósom is. Nekem pedig várnom kellett... Érted, sorba kellett állnom, hogy az öreg válide szultána elé járulhassak elmondani az ünnepi jókívánságaimat.
– Csak ketten álltak előtted a sorban – figyelmeztette a kira. – Fontos és befolyásos személyiség vagy.
– Csak ketten? – méltatlankodott Hürrem. – Hatidzse és Gülbahar tolakodott oda elém!
– Nemsokára már nem lesznek ilyen tiszteletlenek veled.
– Ez igaz – felelte halkan Hürrem. Ökölbe szorult a keze. – De addig sem hagyom magamat. Szemet szemért, fogat fogért. Megfizetek nekik a sok megaláztatásért.
