Házasság és válás török módra

Budai hárem, 1566 májusa

Május vége felé Nurhán újabb izgalmas hírrel lepte meg védenceit. Vendégek jönnek a hárembe! Nem is akárkik, igazi előkelőségek! Budán nagyon kevés török asszony lakott. A vezető beosztású tisztviselők feleségei és főágyasai gyakran összejártak. Édes arab teát ittak, és az idősebb nők még vízipipáztak is.
A kádi felesége beszélgetett a lányokkal. Mindenki ránézett.
– Örülök, hogy szóba került a házasodás lehetősége. Megtörténhet, hogy közületek is néhányan feleségek lesztek. Nem árt, ha tisztában vagytok a legfontosabb dolgokkal.
A háremhölgyek igyekeztek még közelebb húzódni az idős asszonyhoz. Ez a téma mindenkit nagyon érdekelt. Valamennyien arra vágytak, hogy Arszlán törvényes feleségei legyenek.
– Egy gondosan előkészített házasság igazi áldás – folytatta Nebahat. – Ha minden a helyén van, akkor nem kell válástól tartanotok.
Ezzel a kijelentésével igencsak meglepte Gyöngyit.

– El lehet… válni? De hát a házasságok az égben köttetnek! – kiáltotta.
Halk nevetés támadt. Az idős nők a közbeszóló felé fordultak. Selma és Pelin fintorgott, Nebahat viszont barátságosan mosolygott.
– Dehogyis – mondta. – Te ugye a gyaur világból kerültél ide?
– Igen, Észak-Magyarországról – felelte Gyöngyi.
– Az osztrák megszállási övezetből! – javította ki ingerülten a defterdár felesége. – Ne bántsd a gyereket – szólt rá Nebahat. – Nem tudhatja az ilyen aktuálpolitikai dolgokat.
– Ak-tu-álpolitika? – Gyöngyinek fogalma sem volt, mit jelenthet ez a szó.
– Figyelj rám, elmagyarázom neked. A házasságnak semmi köze nincs a valláshoz vagy az égiekhez. A világi törvények szabályozzák. Ostobaság volna a hit kérdéseivel összekeverni, hiszen emberek vagyunk, nem szentek.
Egyetértő moraj hallatszott. A jelenlévők közül senki sem gondolta volna magáról azt, hogy akár csak a legkisebb mértékben is szent volna. Még a hadimok is bólogattak.
– Egyszerű dolog megházasodni. A férj és a feleség két tanú társaságában járul a kádi elé.
– A kádi pap. Akkor mégiscsak köze van a valláshoz a házasságnak – töprengett Gyöngyi. Az arckifejezése elárulta, hogy nem kötekedik, hanem szeretné megérteni Nebahat szavait.
– Dehogyis – legyintett Selma asszony. – A legtöbb faluban csak a kádi tud írni. Ésszerű, hogy ő jegyezze fel a házasságkötést.
– Egy muszlim férfinak elméletileg négy felesége lehet – magyarázta tovább Nebahat. Figyelmesen nézte Gyöngyit. Kíváncsi volt arra, hogy a lány mit szól ehhez a bejelentéshez. Gyöngyit azonban már rég nem háborították fel a törökök érthetetlen szokásai. – Az ágyasok és a szolgálólányok számának
csak a férfi gazdagsága szab határt.
– Ha Arszlán elvesz benneteket, attól kezdve uratokat agának, cselebinek vagy efendinek szólíthatjátok.
A lányok boldogan mosolyogni kezdtek. Néhányan némán kimondták a bűvös szavakat.
– Feleséget tartani drága mulatság ám! – figyelmeztette őket Pelin. – Ez rátok persze nem vonatkozik, hiszen a gazdátoknak hatalmas jövedelme van.
– Halomban áll az arany a kincstárában.
– Bezzeg Budán a szegény törökök! – mondta Selma asszony. Az arckifejezése egyértelművé tette, hogy nagyon örült annak, hogy nem tartozik a szegények közé. Gyöngyire nézett. – Ha valakinek csupán egyetlen asszonya van, és nem telik cselédekre, akkor kénytelen számos olyan dolgot maga elvégezni, ami a gyaurok között az asszony dolga volna.
– Tényleg? – csodálkozott Gyöngyi. – Például mit?
– A férjnek kell eljárnia a piacra vagy a mészároshoz, ha nem akarja, hogy a feleségét idegenek is megbámulják.
Felháborodott moraj hallatszott. Egyetlen ágyas sem szerette volna, ha Arszlánon kívül egy idegen is megpillantaná az arcát.
– Ami pedig a válást illeti – vette vissza a szót a kádi felesége –, hallottam ám arról, hogy a gyaurok között hóhért hívnak, ha egy nagyúr ráun az öregecske feleségére! Mi ennél sokkal civilizáltabbak vagyunk!