Gyönyörű török ruhák

Budai vár, 1564

Gyöngyit gonosz katonák eladták a rabszolga-kereskedőnek. A szép leány hamarosan a budai pasa háremében találta magát. Szerencsére a háremhölgyek vezetője, Nurhán haszine nuszta nagyon is barátságos teremtésnek bizonyult.
– Jól figyelj, elmondom, hogy mi micsoda. Ha valamelyik szót nem érted, kérdezz rá nyugodtan – mondta Nurhán. Gyöngyinek csupán egyszer vagy kétszer kellett visszakérdeznie. Valósággal ragadtak rá a török kifejezések. A hárem női ruháit nem különböztette meg olyan sok dolog a kinti világban használatos ruháktól. Könnyű volt kitalálni, hogy milyen célt szolgált egy-egy szalag, pánt vagy bujtató. Csupán az lepte meg kissé, hogy egyik ruhán sem volt gomb. Helyette bujtatóval és pöcökkel kellett összefogni a ruhákat.

Az ágyon külön halomban feküdtek a téli ruhák. Ezeket vastagabb gyapjúanyagból készítették. Egyszerű volt a szabásuk, és a színük is visszafogottabbnak tűnt a nyári holmiknál. Nurhán nem sokat időzött a vastag ruhadaraboknál.
– Ezekre még sokáig nem lesz szükséged. Majd októberben vagy novemberben, ha már hidegebb lesz az idő.
Gyorsan szétválogatta a nyári öltözékeket. Egy részük könnyű, bő szabású anyagból készült. Nem voltak különösebben díszesek.
– Ezeket akkor viseljük, amikor a gazdánk valahol messze jár. Ha nem kell attól tartanunk, hogy bármelyik pillanatban betoppanhat közénk.
Gyöngyi végigsimította a hosszú, élénk színű felsőruhákat. Kellemesen sima volt a tapintásuk. Nem volt semmi kifogása a nadrágok ellen sem, hiszen maga is ilyesmit viselt kisgyermekkora óta. A török bugyogók jóval buggyosabbak voltak régi, kopott apródnadrágjainál. Bokában lehetett összefogni őket egy vékony, de erős szalaggal.
– Mit szólsz például ehhez? – kérdezte Nurhán, és felemelt egy sárga selyemből készült, zöld hímzéssel díszített hosszú inget.
– Hát, elég csinos – mondta Gyöngyi bizonytalanul. Még sohasem hordott ilyen élénk színű ruhadarabot. – Felpróbáljam?
– Ha akarod. De várj, ne erre vedd fel, itt van először az alsóing.
Egy finom, fehér lenvászonból készült inget nyújtott a lány felé. Gyöngyi illedelmesen hátat fordított az idősebb nőnek, félmeztelenre vetkőzött, majd felvette az új ruhadarabot. Nagyon kellemes és szellős volt a szövet. Egészen combközépig leért. Két oldalt a csípőjéig felhasították, így kényelmesen lehetett mozogni benne.
– Na most már jöhet a felsőing.
Utána egy félhosszú ujjú damaszt felsőkabátot kapott.
– Megsülök ilyen sok holmiban – panaszkodott.
– Most csak felpróbáljuk, utána leveheted. Melyik sálat kéred?
– Nem fázik a nyakam.
– A nyakad? A derekadra kell, te kis buta.
Gyöngyi egy tűzvörös, arannyal kivarrt sálat választott. Elsőre nem sikerült úgy megkötnie, ahogy a haszine nuszta viselte a sajátját. A második próbálkozás után viszont már Nurhán is elégedetten bólintott.
– Szerintem eleged lehet a mezítlábaskodásból. Vedd fel valamelyik papucsot. 
Gyöngyi három lábbelit is kapott. Nem mondhatta volna, hogy nem tetszettek a sárga szattyánbőrből varrt, igencsak díszes papucskák. Az egyik bélelt volt, ezt valószínűleg téli viseletre szánták. Felvette az egyik párat, majd próbaképpen lépett egyet. A papucsra erősített ezüstcsengettyűk halkan csilingeltek.
– Most már csak a sapka hiányzik, és úgy nézel ki, ahogy az egy tisztességes, fiatal nőtől elvárható.
Gyöngyi habozva nézte az ágyon fekvő kerek, lapos fejfedőket. A pirosat, a kéket és a lilát is bársonycsíkokkal, selyemszalagokkal és gyöngyökkel díszítették. Végül a pirosat választotta. Nurhán megmutatta, hogyan kell a sapkára erősíteni a tarkót és a hajat eltakaró kendőt, valamint az arcot elfedő, sűrű szövésű, fekete fátylat.
– Az ilyen fátyol akkor is jó, ha párás, meleg időben támadnak a szúnyogok – nevetett az idősebb nő. Elégedett pillantást vetett újdonsült védencére. – Nagyon jól nézel ki. Tetszeni fogsz az urunknak.
A fogoly – mert Gyöngyi még mindig fogolynak tekintette magát – savanyúan elmosolyodott. Mire a budai pasa ideméltóztatik dugni a képét, ő már rég megszökik.
Vajon sikerül elmenekülnie Budáról?