Elhozta napjainkba Hürrem szultánát

AKŞAM MAGAZIN | 2009 AUGUSZTUS 8, SZOMBAT

Demet Altinyeleklioglu, aki a legendás Hürrem szultánáról írta legutóbbi könyvét, arról a jelenleg népszerű, történelmi regény-trendről mesélt nekünk, melyben a szerző képzelete játssza a főszerepet. Törökországban ennek az irányzatnak Altinyeleklioglu elragadó Hürrem-regénye az első képviselője.

Hürrem szultána rejtélyekkel teli, ellentmondásos történetét korábban már láthattunk különböző tévéműsorokban és musicalekben, most viszont a híres hölgy egy könyv szereplőjeként lép elénk. Az Artemis Könyvkiadó adta ki a Hürrem, az orosz ágyas című regényt, amit a szerző, Demet Altinyeleklioglu történelmi tényekből kiindulva kezdett írni. Történetének különlegessége nem csupán abban rejlik, hogy a 16. századi Oszmán világba repíti az olvasót, hanem abban is, ahogyan a hitelesen lefestett, korabeli körülmények és a szereplők személyiségének megrajzolásával elhozza napjainkba Hürrem szultánát.

Ez a különbség Altinyeleklioglu Hürreme és a többi történelmi regény között, mely megkönnyíti az olvasó számára, hogy teljesen elmélyedjen a könyvben. Azt is mondhatnánk, hogy mindent megtesz azért, hogy megoldást kínáljon azoknak, akik a forró nyári napokban pihenni kívánnak, de egyben lebilincselő olvasmányra is vágynak. A Hürrem Altinyeleklioglu első regénye, aki 1980 óta dolgozik a Török Rádió- és Televíziótársaságnál (TRT). Az eddig közel 20 művet törökre fordító szerző továbbra is folytatja szeretett produceri és rendezői munkáját a TRT stúdióiban. Elárulta nekünk, hogy az első regénye előtt nem is gondolt igazán arra, hogy megpróbálkozzon az írással.

EZ SZÁMUNKRA ÚJ TÖRTÉNELMI REGÉNYTÍPUS

- A TRT-nél töltött 30 év után, hogyan jött az ötlet, hogy regényírásba kezdjen?

Mindenki folyton erre kíváncsi. Hiszen egészen mostanáig nekem sem jutott eszembe, hogy ilyesmivel foglalkozzak. Ilgin Sönmez, aki megkért, hogy fordítsak könyveket a kiadójának, később azt mondta, hogy nagyon tetszett neki a gördülékenység, az érzelmek ábrázolása, és talán nekem is könyvet kellene írnom. Először persze nem tulajdonítottam ennek a megjegyzésnek túl sok jelentőséget, nemsokára azonban egész komoly ötletté nőtte ki magát. Mialatt azon tűnődtem, hogy valóban meg tudnám-e csinálni, azon kaptam magam, hogy regényt írok. És pontosan ekkor döbbentem rá, hogy tényleg képes vagyok rá.  Ezért aztán most úgy vélem, az életemet két részre lehetne osztani: az Ilgin előtti időszakra és a tanácsát követőre.

- Mindannyian tudjuk, hogy a történelmi regények megírása a többi műfajnál is nehezebb; nem volt túl kockázatos, hogy egy ilyen könyvvel kezdjen?

Ezidáig több angol történelmi regényt is lefordítottam. Főképpen Philippa Gregory legsikeresebb darabjai vonták magukra a figyelmemet. Ő a 16. századi angol történelmi tényekből kiindulva alkotta meg történeteit. Ebben is nagyon hasznos volt Ilgin támogatása és útmutatása. Azt mondtam, ez a műfaj Törökországban még nem létezik, miért ne írjak akkor én is egy ehhez hasonlót. Valóban nem volt könnyű, de legalább elmondhatom, hogy ezáltal megtanultam boldogulni a mély vízben is.

- Milyen hiányosságai vannak az eddig megjelent török történelmi regényeknek?

Hiányosságokról igazából nem beszélhetünk, azonban annyit biztosan állíthatunk, hogy ez a külföldön már elterjedt regénytípus nálunk még nem jelent meg. A mi történelmi regényeink főleg politikai jellegűek, és mivel csak egy szempontból mutatják be az eseményeket, igen elfogultak is. Ráadásul legtöbbször az emberek elvárják tőlük, hogy az igazságot tükrözzék, és hogy tényeken, illetve bizonyítékokon alapuljanak. Például amikor ezt a könyvet írtam, néhányan azt tanácsolták nekem, hogy nevezzem a főszereplőt Hurremnek, ‘ü’ nélkül, ugyanis abban az időben állítólag úgy ejtették a nevét. Csakhogy, ahogy már említettem, a világ többi országában vannak olyan népszerű szerzők is, akik ismert tényekből kiindulva a saját történetüket alakítják ki, a saját fikciójukat hozzák létre. Így tehát az angolokon kívül mások is elolvashatják Philippa Gregory könyvét és összekapcsolhatják azt a korabeli Angliával. Miért ne lehetne ezt a műfajt nálunk is elterjeszteni?

HÜRREMRŐL KUTATNI SOKKAL NEHEZEBB, MINT BOLEYNRŐL

- Tehát az Ön Hürrem-története is a képzelet szüleménye?

Hürremről sokkal nehezebb hiteles történelmi információkat szerezni, mint például az angol palota Boleyn Annájáról. Emellett szinte semmilyen leírás nincs Hürrem életét illetően azelőttről, hogy az Oszmán palotába érkezett. Még a palotabeli napjairól sem közvetlenül értesültünk, hanem a történelem menetét alapul véve némi találgatással és érveléssel. Miközben az írással foglalkoztam, természetesen nem az volt a célom, hogy mindenképpen ráleljek az igazságra, és mindenáron fényt derítsek rájuk. Ez inkább a történészek feladata lenne. Abból kiindulva, amit most már tudunk róla, illetve a környezetről, amiben élt, megformáltam Hürrem személyiségét. Majd utána kidolgoztam a történetet, így tehát a könyvemre egyértelműen fikcióként tekinthetünk. Persze biztosan lesznek majd olyanok, akik szerint Hürrem nem is ilyen volt.

- Milyen személyiség tehát az Ön Hürreme?

A legfőbb jellemzője, hogy nagyon erős. Ezzel mindenki egyetért. Ez az ereje pedig a gyermekkori traumájából ered. Nem volt egyszerű gyermekkora, hiszen elrabolták, majd elajándékozták őt a palotába, és szüntelenül veszély vette körül. Ehhez hozzá kell még tenni az önfejűségét és a talpraesettségét is. Éles eszével képes bonyolult terveket szőni, hogy javítson a helyzetén. S annak ellenére, hogy nagyon erős, kifejezetten érzelmes is tud lenni, folyamatosan aggódik a gyermekei jövője miatt. Nem leírhatatlanul gyönyörű, viszont kétségtelenül elbűvölően és figyelemfelkeltően néz ki, és az előtérbe kerülnek a nőies vonásai is.

- Akkor ő angyal vagy démon?

Ezzel a dilemmával én is szembetaláltam magam írás közben, viszont nem törekedtem arra, hogy egyértelműen pozitív vagy negatív szereplőként fessem le őt. Az olvasóra hagytam, hogy ezt eldöntse. Ugyanakkor olyan korban járunk, amikor a palota a cselszövők tanyája volt, mindenki a másik sírját ásta, csak hogy életben maradhasson, vagy hogy hatalomra tegyen szert. Természetesen nem csupán az Oszmán palotában volt így, hanem világszerte, még az angol, a római, a német palotákban is. Ha így nézzük az egészet, Hürrem is azokhoz tartozott, akik igyekeztek talpon maradni, akik a gyermekeik jövőjét féltették. Viszont mivel a nép szerette Musztafa herceget, és őt Hürrem áldozatának tekintették, sokan emiatt rosszat gondoltak Hürremről.

A SZULTÁN, AKI FEJE TETEJÉRE ÁLLÍTOTTA A HAGYOMÁNYOKAT

- Az, hogy nő volt, hogyan befolyásolja a róla alkotott véleményt?

A férfiközéppontú Oszmán Birodalomban belőle vált a palota legbefolyásosabb asszonya. Mielőtt egyáltalán kialakult volna valamilyen hagyomány a szultánok hivatalos házasságkötését tekintve, Kanuni Szulejmán szultán, elsőként a történelemben, hivatalosan is házasságot köt egy ágyassal, Hürremmel. Hürrem után a hárem lassan minden funkcióját elveszíti a palotában: először olyan intézménnyé válik, amit csupán a hercegek használnak, majd végül teljesen elfelejtődik. Kanuni továbbá szívéből szerette Hürremet és a lányukat, Mihrimaht, ami ugyancsak nem tekinthető szokványosnak egy ilyen férfiak uralta társadalomban. Hürrem női mivolta tehát egyértelműen hatott a legendájára is, másképpen valószínűleg nem beszélnénk róla ennyit manapság.

- Hürrem jól ismert személyiség? Miért nem készült például film a könyvéből?

A történet struktúrája kiváltképp megfelelő a megfilmesítésre, őszintén szólva azonban ennek a lehetőségére nem gondoltam az írás során. Abban az időszakban két másik hatalmas nő élt Hürremen kívül: Boleyn Anna, akit VIII. Henrik lefejeztetett Angliában, és Izabella, aki vezető szerepet játszott abban, hogy V. Károly vallási háborúkba rángassa a Német-római Birodalmat. Mindkettőről több film is készült. Habár nem volna túlzás azt állítani, hogy Hürrem még náluk is sokszínűbb. Viszont, ahogyan már mondtam, Boleyn Annáról olyan könyveket írtak, amiket mindenki elolvashat, megérthet és szerethet, épp ezért könnyen kerültek a vászonra is. Ezzel szemben mi[A1]  mindig markánsan eltérő nyelvezettel és emberfeletti vonásokkal ruháztuk fel az Oszmán Birodalmat, mintha nem is a saját múltunkhoz tartozna. Pontosan ez az oka annak, hogy ez az időszak ilyen különösnek tűnik a mai kor embere számára. Közben pedig ezek a történelmi figurák is ugyan emberek, mint mi; vannak érzelmeik, félelmeik, becsvágyuk, szerelmük, szexualitásuk. Hürremet is egy ilyen személyiségként kellene leírni.

Az Oszmánok legbefolyásosabb asszonya

Hürrem szultána (1506-1558)  ukrán családból származik, valódi neve Alekszandra Anasztázia volt. A gyermekkorával kapcsolatban természetesen több különböző feljegyzés is található. Azt mondják, hogy szépsége miatt rabolták el olyan fiatalon a családjától. Azután később a krími kán ajándékaként került az Oszmán palotába. Bájával, talpraesettségével és tehetségével már a palotabeli oktatása során felkeltette Kanuni figyelmét, így egyszeriben a hárem összes hölgye elé került. Abban az időben Kanuninak volt egy Musztafa nevű fia egy Gülbaharnak hívott ágyasától, és Musztafából szeretett herceg lett. Mindenki úgy gondolta, hogy ő lesz majd a szultán Kanuni után. Ez azt is jelentette, hogy Gülbahar lesz a válide szultán. Hürrem azonban, Kanuni bizalmát és szerelmét elnyerve, hozzáment a férfihoz. Ezt követően lányát, Mihrimaht hozzáadva a nagyvezír Rüsztem pasához, úgy tartják, hogy szövetséget kötött a nagyvezírrel. Úgy hiszik, hogy Hürrem szultána közrejátszott Kanuni szeretett hercegének, Musztafának meggyilkoltatásában is, azt szóbeszédet terjesztve, hogy a fiú meg akarta kaparintani édesapja trónját. Amikor Hürrem szultána 52. életévében elhunyt, sajnálatos módon már nem érhette meg fiának, II. Szelimnek trónra kerülését.

EYÜP TATLIPINAR

Kép forrása: wordpress.com