Egy nő, aki társuralkodó lehetett a szultán mellett
I. Szulejmán szultán halál után fia, II. Szelim, aki Hürrem szultanától született, követte őt a török trónon. Szelim kedvenc felesége, III. Murad anyja, Nurbanu szultána lett, aki eleinte csak a hagyományos feleség szerepét töltötte be. Nurbanu eredetileg nem török, hanem velencei származású volt, egy patríciuscsalád balkézről fogant gyermekeként született.
Az anyja a velencei dózse unokahúga volt. Még gyerekként fogta el Hayreddin Barbarossa pasa, ekkor került be a trónörökös háremébe. Nevét is itt kapta, a Nurbanu jelentése: A Fény Hercegnője.
Ő lett II. Szelim kedvenc felesége, és a tőle született fiú, III. Murad követte Szelimet a trónon is. Amikor Szelim meghalt, 1574-ben III. Murad lépett a trónra, és Nurbanu anyaszultánaként (Valide Sultan) kvázi társuralkodója lett a fiának. Beleszólt a politikába, sőt, önálló politikai tevékenységet is folytatott, jó viszonyban volt Medici Katalin királynéval, és diplomáciai tárgyalásokat folytatott Velencével, illetve a francia udvarral is.
Többször jelent meg a nyilvánosság előtt, mint a fia, a szultán. Annak ellenére, hogy származását tekintve keresztény volt, rosszallta, hogy a fia csak egy feleséget akart tartani, el is érte nála, hogy legyen nagyobb háreme, bár Murad az első feleségétől sem vált meg. Kibővítette ágyasai számát, mert a hagyomány és az utódlás is ezt követelte meg, de továbbra is Szafije maradt a kedvenc felesége.
A szép az egészben az, hogy míg Nurbanu elérte a fiánál, hogy más asszonyokat is beengedjen a háremébe, ezzel esetlegesen rontva Szafije, fia feleségének esélyeit, addig Szafije követte anyósa hagyományait, és hasonlóan magas befolyásra tett szert a későbbiekben. Nurbanu valószínűleg gyilkosság áldozata lett, a történetírók szerint egy genovai ügynök mérgezte meg. A Hagia Szophiában temették el.
Forrás: Nőkorszak
Fotó: Wikipédia
