A hárem gyönyörű vendége

1566 nyara, budai vár

Magyarországon már javában tartott a háború, amikor váratlanul egy új háremhölgy érkezett a fővárosból. Az isztambuli vendégek felbukkanása elképesztő izgalmat váltott ki. Mindenki látni akarta őket. Szaladin aga és kísérete azonban szinte azonnal távozott. Majdnem, hogy udvariatlanul viselkedtek. Nem mosták le magukról az út porát, nem ettek és nem is pihentek. A hűvös és távolságtartó aga azt mondta, hogy sietnie kell vissza a fényességes Szulejmán haditáborába.
Így aztán Zulejka került a figyelem középpontjába. A fővárosi lány kedvesen, barátságosan és magabiztosan viselkedett. Gyöngyinek nagyon tetszett a fekete hajú, fekete szemű teremtés nyugalma és türelme. A többiek inkább Zulejka porcelán sima bőre és szív alakú arca miatt irigykedtek. Ha a vendég elmosolyodott, a két orcáján bájos gödröcskék jelentek meg. Még Bengül sem tudta eldönteni róla, hány éves lehetett. A lányok valósággal elhalmozták kérdésekkel.
Mindent tudni akartak a Magas Porta háreméről.

Gyöngyi halvány mosollyal figyelte a budai hárem új lakóját. Zulejka érkezése miatt félbeszakadt az oktatása. Egyelőre nem kellett elmélyülnie a gyakorlati képzésben.
Zulejka még a legizgalmasabb isztambuli pletykákat is úgy mesélte el, mint aki azt hiszi, a többiek ugyanúgy tisztában vannak a szultáni szeráj titkaival, mint ő. A nagyteremben alig maradt hely. A hárem asszonyain kívül nemcsak az összes hadim, de a szolgálólányok is bejöttek. Csendben meghúzódtak a fal mellett, és ámulva hallgatták az előkelő vendég szavait.
Nurhán csak akkor kapott észbe, amikor odakint felhangzott a müezzin imára szólító éneke. Az aszr, vagyis a délutáni imádkozás után a haszine nuszta és Herkules félrevonultak a vendéggel.
Gyöngyi csak este ment fel a szobájába. Megbeszélte Ilajdával, hogy már ma elkezdi a masszírozás megtanulását. Egészen napnyugtáig dögönyözték egymást. Gyöngyi utána alig evett valamit vacsorára. Kellemesen elfáradt a megerőltető testgyakorlástól. Evés után hatalmasat ásított, majd jókedvűen elindult felfelé. A folyosóról azonban meglepődve látta, hogy nyitva van a szobája ajtaja. Bent égtek a mécsesek, és megérezte egy füstölő szagát is. Az illata alapján valamilyen méregdrága szert égethettek odabent.
Határozottan átlépett a küszöb fölött. Bent viszont megtorpant, és csípőre tette a kezét. Gyöngyi kis asztalkája mellett Zulejka ült a párnákon. Érdeklődő arccal a Káma szútrát tanulmányozta.
– Te meg mit csinálsz itt? – kérdezte Gyöngyi meglepődve és kissé fel is háborodva. – Ez az én szobám!
A hívatlan vendég összerezzent. Halványan elpirult, és szégyenlősen letette a könyvet. Felkelt, és elegánsan pukedlizett.
– Te bizonyára Szema úrhölgy vagy. Engedd meg, hogy bemutatkozzam…
– Tudom, ki vagy. Zulejka Isztambulból. De mit keresel itt?
– Ne haragudj, drága Szema. Azt hittem… szóval hogy az a kedves haszine nuszta… Nem szólt neked?
– Miről?
– Ja, hogy itt bujkáltok! – hallatszott a folyosóról Nurhán hangja. – Nagyszerű!
Beviharzott a szobába. Beljebb húzta Gyöngyit is.
– Zulejka, ő az új szobatársad. Biztosra veszem, hogy nagyon jól kijöttök egymással.
Úgy beszélt, mintha éppen Gyöngyit költöztette volna be valaki mellé.
– Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy itt vagy velünk – folytatta Nurhán. – Remélem, jól érzed magad, és jó barátokra találsz, míg megérkezik hozzánk a fényességes padisah.
Gyöngyi nem bírta tovább.
– Mit keres Zulejka a szobámban?
– Itt fog lakni.
– Itt fog lakni? És én hová menjek?
– Sehova. Mostantól szobatársak vagytok. Hidd el nekem, ez így a legjobb.
Gyöngyi csak tátogott. Igazából semmi baja sem volt Zulejkával. Nagyon is csendes, jóravaló lánynak látszott. Na de, hogy így, egyszerűen rásózzák a nyakába!
– Jaj, én nem akarok bajt – szólalt meg Zulejka. – Ha Szema úrhölgy utálatosnak tart…
– Nem tartalak utálatosnak! Csak…
– Nem az számít, hogy Szema mit akar! – csattant fel Nurhán. Gyöngyi figyelmét nem kerülte el, hogy ökölbe szorult a keze. – Mégis hova tehetnénk be egy isztambuli háremhölgyet? Talán Ajsa mellé?
Nem. Egyértelmű volt, hogy az nem lett volna jó ötlet.
– Ugye emlékszel arra, hogy mit kért tőled Arszlán pasa? – nézett Nurhán Gyöngyi szemébe.
– Persze. Minden tőlem telhetőt megteszek…
– Na és kitől tanulhatnád a legtöbbet? – folytatta a haszine nuszta a leckéztetést. Jelentőségteljes pillantást vetett az asztalon fekvő könyvekre. A nyitott Káma szútra színes képén két vagy talán három barna bőrű asszony bújt éppen egy hatalmas turbánt viselő férfihoz. Úgy össze voltak gabalyodva, hogy nem lehetett pontosan megmondani a résztvevők számát. – Arról, hogy mit szeret legjobban a fényességes nagyúr. Természetesen attól, aki személyesen is ismeri.