Szulejmán 3. évad 145. rész (2015. 10. 14. )
Ibrahim: Ügyelj rá, hogy az uralkodónak ne tűnjön fel Firuze hiánya. Amíg Manisaba mentek, mindenképpen.Hürrem: Ha visszatér, úgyis megtudja.
Ibrahim: Azt kérted, hogy vitessem el innen őt. Amit én megtettem. Másra nem vagyok hajlandó.
Hürrem: Rendben, értelek pasa. Majd én megmagyarázom valahogy.
Ibrahim: Helyes. Most rajtad a sor. Hol van a gyermekem?
*Kader megérkezik Hatice palotájába.
Sümbül: Szultánám.
Hürrem: Sümbül.
Sümbül: Nagyszerű hírem van. Óhajod szerint én magam vártam Firuze asszonyt a hajón és engedtem vele útjára. Immár Egyiptom felé szeli a hullámokat.
Hürrem: Úgy ezen is túl vagyunk. Köszönöm neked.
Hatice: A nevét már tudod? Kadernek hívják őt.
Ibrahim: Kader.
Hatice: Ibrahim, itt nem maradhat. Azt nem akarom.
Ibrahim: Ezt komolyan mondod? Tegyem utcára a saját gyermekemet?
Hatice: Nem, nyilván nem. De kérlek, érts meg. Ez nem egy egészséges állapot. Keressünk neki egy másik családot. Hiszem, hogy sokan örömmel látnák.
Ibrahim: Ő az én lányom. Én döntöm el, hogy hol és hogyan éljen.
*Firuze rémálmában azt látja, hogy megissza azt a méregfiolát, amit Hürrem adott neki.
*Szulejmán (elkészült a türkiz gyűrű) kéreti Firuzet, de helyette Afife asszony érkezik - aki elmondja az uralkodónak, hogy Firuze nincs a palotában, mert még a délután folyamán Hatice szultána palotájába ment.
Ibrahim monológ ...
"Nem mondhatsz le róla, Ibrahim. Ezek a csillogó szemek, ez a pisze orr, ez a mosolygós száj, te vagy. Mindene a tiéd. Mintha csak újjászülettél volna. És mert tebelőled lett, senki másnak nem lehet a tulajdona. Egyedül annak, akinek az életét köszönheti. Általa pedig Manolis fiának,és a rabszolgaként nevelkedett pargali Theodoris lányának. Vigyázd hát nagyon, Ibrahim. Becsüld meg a gyermekedet, hiszen ő az egyetlen ezen a világon, aki csak a tiéd. Kader a te sorsod, Ibrahim."
*Clara felveszi a muszlim vallást - Mehmet a Nurbahar nevet adja neki.*Ibrahim parancsba adja a Matrakosnak, hogy mostantól ő (is) a felelős a lányáért (azokért az emberekért akik vele foglalkoznak).
*Hürrem ledöbben, amikor másnap reggel meglátja Firuzet a háremben.
Firuze visszaemlékezik a szabadulására ...Firuze: Naszuh Efendi.Matrakos: Személyesen.Firuze: Te is őket segíted már? Figyelmeztetlek ha bántani...Matrakos: Tudom, tudom. Ne aggódj, hozzád sem érek. Akkor kövess. Még az éjjel vissza kell térned.Firuze: Tessék? Na, de mégis...Matrakos: Tsss. Az egész egy színjáték volt. Igen. A pasa majd elmondja ha akarja.Firuze: Ő küldött?
Firuze: Ennyi? Eddig tartott a türelem, hogy ki váljon az ügyünk vesztesévé? Persze ez is egy választás. Mégis örülök, mert ez jól mutatja az esélyeket. Kiderült, hogy igenis van itt keresni valóm. Jól beszélek?
Hürrem: Ezt a csatát már megnyertem. Azon a csütörtök estén, Firuze. Más kérdés, hogy elismerni nem voltál hajlandó. És amit megígértél, azt nem tartottad be, a méreggel.
Firuze: Szultánám, te voltál, aki felrúgta az egyezségünket.
Hürrem: Mert, mint mondtam, a kudarcot nem vállaltad fel. De ne hidd, hogy ezzel vége. Én mindenképp eltüntetlek. Feltéve, ha magadtól nem mész el.
Firuze: Ha egy napon én ezt a háremet elhagynám, nos annak nem te leszel az oka.
*Hürrem dühös, amiért Ibrahim becsapta őt.
Szulejmán: Látom, hogy bánt valami. Mondd el.
Firuze: Az, hogy elmész. A távolléted máris emészt.
Szulejmán: Ne legyen rossz érzésed. Hamar jövök.
Firuze: Ne menj, Szulejmán. Menjen a test, a tudat, de a lelkedet kérlek ne vidd el. Annak nem távol a helye, hanem az én közelemben. Hagyd őt itt nekem. Hogy se nappal, se éjjel ne érezzem a hiányodat. Menjenek a fellegek, menjenek a csillagok, de a hold és annak fénye maradjon itt, én velem. Őrizzen, mert az én lelkem uram, nem maradhat egyedül. Szüksége van a társára. Vagy ha sajátod mindenáron menni akar, vidd el, vidd őt is, hogy ne éljen át kínokat. Legyenek nálad együtt, hogy a magányt ne érezze, hogy ne tévedjen el és biztosan visszataláljon hozzám, te veled. Így menj el, akkor nem aggódom majd érted, csak várlak. Minden szeretetemmel.
*Musztafának két választása van: vagy feleségül veszi Helenat, vagy visszaküldi őt a családjához.*Helena nehezményezi, hogy egyre kevesebbet látja Musztafát. "Én egyetlenem. Ne azt nézd, hány másik van mellettem, a szívem csakis a tiéd."
Fidan: Van itt egy lány. Vagyis hát, hogy őszinte legyek, lánynak nem is igazán mondanám. Két aga kellett, hogy legyűrje, olyan erő van benne. De megoldódott.
Mahidevran: Musztafa herceg megszánt téged. Kegyesen idevett a palotájába. Erre te első nap meglopsz egy szolgálót?
Diana: Én nem loptam.
Mahidevran: Fidan asszony, akkor hazudik?
Diana: Én nem loptam, szultána.
Mahidevran: Ha nálad az igazság, elárulnád, miért vádoltak ezzel meg?
Diana: Mert tolvajnak hisznek.
Fidan: Igen, miután az is vagy. A piacon is megloptál mindenkit.
Diana: Amit nem is tagadtam soha. De az a piacon volt. Itt nem loptam. Mint mondtad, a herceg hozatott ide, és segített rajtam. Soha nem hoznám őt szégyenbe. Távol áll tőlem.
Mahidevran: Fidan. Maradjon a háremben, de az ügyének végére jársz.
Hürrem: Az uralkodó ezt az embert ma is nagyra tartja. De azt hallottam, hogy Ibrahim pasával is jóban van. Ezt ki lehetne használni.
Rüstem: Hizir Reis nem az a fajta aki más érdekeit nézi. Viszont abban igazad lehet, hogy Ibrahim pasát össze lehetne vele zavarni.
Hürrem: Csak annyira kellene, hogy az uralkodó megkérdőjelezze a hűségét. Ez lesz. Jól van. Környékezzük meg.
*Ibrahim elmondja Szulejmánnak, hogy megtalálta a lányát és személyesen szeretne gondoskodni róla.
Hizir Reis: Bocsáss meg, nagyuram. Kudarcot vallottam. Bevettem ugyan Tuniszt, de megvédeni már nem tudtam.
Szulejmán: Semmi okod a szégyenkezésre Hizir pasa, mi nem támogattunk kellően, hogy célodat véghez vidd.
Ibrahim: Ne emészd magad, Hizir Reis. Többszörös túlerővel álltál szemben. Megtettél mindent, amit lehetett.
Hizir Reis: Köszönöm. De tartani fogom a szavam és újra megszerzem Tuniszt, pasám.
Szulejmán: Ez a beszéd. Ibrahim pasa, halld a parancsom. Seregeink készüljenek fel az újabb tuniszi hadjáratra és ezúttal két irányból, a szárazföldről is támadunk, mert most már nem csupán Tunisz, hanem Róma elfoglalása is a célunk.
Történelem: Hayreddin 1534-ben 80 gályával hajózott ki Isztambulból és áprilisban visszafoglalta a spanyoloktól Coront, Patrast és Lepantót. Júliusban Calabriában fosztogatott, több hajót is elfogott és elfoglalta San Lucido erődjét. Ezután elpusztította Cetraro kikötőjét és a bent horgonyzó hajókat. Júliusban Capri és Procida szigetét rabolta ki és ágyúzta Nápoly kikötőjét. Végigportyázta az olasz tengerpartot, közeledtére Róma harangjait is félreverték. Ezután délnek vette az irányt és elűzte Mulej Hasszánt Tunisz trónjáról és elfoglalta a fontos tuniszi kikötőt, La Goulette-t.Mulej Hasszán V.Károly segítségét kérte királysága visszafoglalásához és 1535-ben egy 24 000 fős spanyol-olasz hadsereg megszállta Tuniszt. Barbarossa kitért a túlerő elől és újból az olasz partokon fosztogatott, majd Algírban feltöltve készleteit Spanyolország ellen fordult, elpusztította Mallorca és Menorca kikötőit, hajókat fogott el és muszlim evezős rabszolgákat szabadított fel. Szeptemberben felmentette a spanyolok által szorongatott Tlemcent. 1536-ban a szultán visszahívta Isztambulba és 200 hajót bízott rá, hogy támadja meg a Habsburgok vezette Nápolyi Királyságot.
Hürrem: Ibrahim nem tartotta meg a szavát, ez a lényeg. Míg aznap visszahozatta ide, úgyhogy Firuze megint a háremben tetszeleg.Rüstem: És a gyerekkel mi van?
Hürrem: Megkapta. Mondjuk őt nem is akartam sokáig mellettem tudni. Azt reméltem, az ő puszta léte is elég ahhoz, hogy Hatice kiebrudalja a pasát. De majd akkor Nigarral elérjük ezt.
Rüstem: És miért várunk?
Hürrem: Mert még a te asszonyod. Mindent megtud, ha elválsz tőle. Ha csak, mit szólnál, ha épp ez lenne a válásod oka?
Rüstem: Ibrahim pasa, akkor...
Hürrem: Nem csinálna semmit. Örül, hogy végre elkerült a palotából. Mindegy. Mi viszont hamarosan indulunk és egy hétig távol leszünk. Rüstem aga. Oldjátok meg, hogy Firuze addig elkerüljön innen. Nem érdekel hogyan, de szabadíts meg ettől a nőtől!
Rüstem: Úgy rád gyanakodnak majd, szultánám. És elkerülhetetlen, hogy támadjanak is.
Hürrem: Akkor támadjanak! Nem érdekel, mi lesz! Intézd! Rüstem aga, számítok rád. Visszatértemkor Firuze ne legyen itt. Pusztuljon!
*Firuze jó utat kíván Mihrimahnak az utazáshoz.
Szulejmán: Hasonlóan türelmetlen voltam, mint te. Érdekes. Én egyébként Manisa előtt több szandzsákot is megjártam. Fényes ősünk, Beyazit szultán elsőnek Karahisár élére nevezett ki. Bár ez nem pontos. Mert a megboldogult nagybátyám, Ahmet herceg mellé kerültem. Ám ő nehezen tűrte, hogy egy tejfeles szájút a nyakára küldtek. Így átadta nekem a Bolu-i szandzsákot. Hanem aztán ott meg az nem tetszett neki, hogy túl közel vagyok Isztambulhoz és Szelim szultánhoz. Ezért onnan is mennem kellett. Méghozzá jó messzire. Arra a határ szélére a tartományba.
Mehmet: A határhoz?
Szulejmán: A Fekete tenger északi részéhez. Három évig voltam ott. Mindez tizenöt éves koromban.
Mehmet: Úgy akkor már én is bőven mehetnék.
Szulejmán: Igen, ha az én utamat követnéd. De a tiéd simább lesz. Tudom, hogy elszánt és határozott vagy, de láthatod Musztafa bátyád is csak nemrég állhatott Manisa élére. Arról nem is szólva, hogy anyádnak még esze ágában sincs elengedni téged.
Mehmet: De igen, engedne. Ő is szeretné, ha mielőbb helyem lenne az államvezetésben.
Szulejmán: Ha beteljesedik az Úr akarata, és egyszer itt hagyom ezt a világot.
Mehmet: Ilyet ne is mondj, nagyuram. Még sokáig élsz.
Szulejmán: Egy nap meghalok, fiam. Én is elmegyek, mint mindenki más. Akkor pedig akaratlanul is le kell vennem rólad a kezem. Most viszont még én felelek érted fiam. Persze, hogy addig kivel mi történik, Allah tudja csak. Lásd, apám is legkisebb gyermekként került a trónra.
Mehmet: Nekem nem célom, hogy Musztafa helyét átvegyem, ha erre gondolsz. Őt minden tekintetben elfogadom.
Szulejmán: Akárki kezébe is kerül a szultánátus vezetése, annak a birodalom érdekében el kell távolítania a vetélytársait. Tudom, hogy értelmetlenül és kegyetlennek hangzik, de csak így tartható fent a rend.
Mehmet: Miért mondod ezt nekem, nagyuram?
Szulejmán: Dicső atyánk, Mehmet szultán egyik íratlan törvénye ez. Mellyel minden utódjának számolni kell.
Mehmet: Muszatafa bátyám sosem ártana nekem vagy a testvéreimnek. Az kizárt.
Szulejmán: Bízzunk benne.
Kádi Efendi: A rózsa Mohamed próféta lelkét jelképezi, ezért kedvelem annyira. Míg a tulipán ugye a nyelvünkön Allah nevétől alig tér el, persze csak leírva. Ha látnád tavasszal, amikor minden virág tökéletesre bontja szirmait. Kikeletkor olyan idekint, mintha a mennyekben sétálna az ember. Tudom, a hasonlat költői pasám, mert még egyikünk sem látta, de én valahogy ilyennek képzelem.
Ibrahim: Lehet. Szó szerint költői. Egyébként Hāfez az egyik versében ugyanígy utal a tulipánra. Ha a menny létezik, akkor oda tulipánok között vezet az út. Igaz, még ő sem láthatta.
Kádi Efendi: Hāfez az egyik legjobb költőnk, azt hiszem.
Ibrahim: De, szerintem is. De azért ezt másoknak ne nagyon hangoztasd. Tudod a hitoktatók, még a díván tagjai közül is jó néhányan Isten káromlónak tartják.
Kádi Efendi: Úgy azok, engedelmeddel méltóságos uram, önnön büszkeségük és dölyfük foglyai. Ugyanis Hāfez-e Shīrāzī verseiben nincs semmi gyalázatos.
Ibrahim: Yunus Emréről mi a véleményed, ha már itt tartunk?
Kádi Efendi: Semmi sem. Róla inkább nem szólnék pasám, mert az volna a gyalázat.
Kádi Efendi: Semmi sem. Róla inkább nem szólnék pasám, mert az volna a gyalázat.
Forrás:www.facebook.com/muhtesemyuzyil.hun AK. all@rights reserved
A jegyzet engedély nélküli felhasználása vagy forrásoldal nélküli másolása tilos!
Következő rész:2015.10.21 22:10-kor az RTL Klubon!
